Psalms 122

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Mi ekĝojis, kiam oni diris al mi: Ni iru en la domon de la Eternulo.

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Niaj piedoj staris en viaj pordegoj, Ho Jerusalem,

Jeruzsálem, te *szépen* épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Vi Jerusalem, konstruita kiel urbo, En kiu ĉio kuniĝis.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Tien supreniris la triboj, la triboj de la Eternulo, Laŭ la moro de Izrael, Por glori la nomon de la Eternulo.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Ĉar tie staris tronoj de juĝo, Tronoj de la domo de David.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Deziru pacon al Jerusalem; Bonan staton havu viaj amantoj.

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Paco estu inter viaj muroj, Bonstato en viaj palacoj.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Pro miaj fratoj kaj amikoj mi do diru: Paco estu al vi.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Pro la domo de la Eternulo, nia Dio, Mi deziras al vi bonon.