Psalms 120

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Al la Eternulo mi vokis en mia sufero, Kaj Li aŭskultis min.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Ho Eternulo, savu mian animon de mensoga parolo, De falsa lango.

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Kion Li donos al vi, Kaj kion Li alportos al vi, ho falsa lango?

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Akrajn sagojn de fortulo Kun karboj genistaj.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ve al mi, ke mi gastas en Meŝeĥ, Ke mi loĝas inter la tendoj de Kedar!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Tro longe loĝis mia animo Inter malamantoj de paco.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*

Mi estas pacema; Sed kiam mi ekparolas, ili komencas militon.