Psalms 116

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Mi amas, ke la Eternulo aŭdas mian voĉon Kaj mian petegon,
Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Ke Li klinis Sian orelon al mi; Kaj en miaj tagoj mi Lin vokos.
Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
Ĉirkaŭis min la ondoj de la morto, Kaj turmentoj de Ŝeol min trafis; Suferon kaj ĉagrenon mi trovis.
És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Sed la nomon de la Eternulo mi vokis: Ho Eternulo, savu mian animon.
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Favorkora estas la Eternulo kaj justa, Kaj nia Dio estas kompatema.
Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
La Eternulo gardas la simplanimulojn; Mi estis en mizero, kaj Li min savis.
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Revenu, ho mia animo, al via trankvileco, Ĉar la Eternulo faris al vi bonon.
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól *és* lábamat az eséstől:
Ĉar Vi savis mian animon de la morto, Miajn okulojn de larmoj, Miajn piedojn de falpuŝiĝo.
Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Mi irados antaŭ la Eternulo En la lando de la vivo.
Hittem, azért szóltam; *noha* igen megaláztatott valék.
Kun kredo mi diris: Mi estas tre afliktita.
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Mi diris en mia konfuziĝo: Ĉu homo mensogas.
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Kion mi redonu al la Eternulo Por ĉiuj Liaj bonfaroj al mi?
A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Mi levos la pokalon de savo, Kaj mi vokos la nomon de la Eternulo.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Miajn promesojn al la Eternulo mi plenumos Antaŭ Lia tuta popolo.
Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Grandvalora en la okuloj de la Eternulo Estas la morto de Liaj fideluloj.
Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Ho Eternulo, mi ja estas Via sklavo, Mi estas Via sklavo, filo de Via sklavino; Vi disigis miajn ligilojn.
Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Al Vi mi oferdonos dankan oferon, Kaj la nomon de la Eternulo mi vokos.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Miajn promesojn al la Eternulo mi plenumos Antaŭ Lia tuta popolo,
Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
En la kortoj de la domo de la Eternulo, Interne de vi, ho Jerusalem.