Psalms 108

Ének. Dávid zsoltára.
Fortika estas mia koro, ho Dio; Mi kantos kaj gloros kun mia honoro.
Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is *kész.*
Vekiĝu, psaltero kaj harpo; Mi vekos la matenan ĉielruĝon.
Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Mi gloros Vin, ho Eternulo, inter la popoloj; Kaj mi prikantos Vin inter la gentoj.
Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Ĉar granda ĝis super la ĉielo estas Via boneco, Kaj ĝis la nuboj estas Via vero.
Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Altiĝu super la ĉielo, ho Dio; Kaj Via gloro estu super la tuta tero.
Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Por ke liberiĝu viaj amatoj, Helpu per Via dekstra mano, kaj aŭskultu min.
Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Dio diris en Sia sanktejo: Mi triumfos; Mi dividos Ŝeĥemon, kaj la valon Sukot Mi mezuros.
Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Al Mi apartenas Gilead, al Mi apartenas Manase; Efraim estas la forto de Mia kapo, Jehuda estas Mia sceptro.
Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
Moab estas Mia lavopelvo; Sur Edomon Mi ĵetos Mian ŝuon; Super Filiŝtujo Mi triumfe krios.
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Kiu enkondukos min en fortikigitan urbon? Kiu alkondukos min ĝis Edom?
Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Ĉu ne Vi, ho Dio, forlasis nin? Vi ne eliras, ho Dio, kun niaj militistaroj.
Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Donu al ni helpon kontraŭ la malamiko; Vanta estas helpo de homo.
Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! * (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket. *
Kun Dio ni faros heroaĵojn; Kaj Li dispremos niajn malamikojn.