Proverbs 2

Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
Mia filo! se vi akceptos miajn parolojn Kaj konservos ĉe vi miajn ordonojn,
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
Ke via orelo atente aŭskultos saĝon Kaj vian koron vi inklinigos al komprenado;
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
Se vi vokos la prudenton Kaj direktos vian voĉon al la saĝo:
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
Se vi serĉos ĝin kiel arĝenton, Serĉegos kiel trezoron:
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
Tiam vi komprenos la timon antaŭ la Eternulo, Kaj vi akiros konadon pri Dio.
Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem *származik.*
Ĉar la Eternulo donas saĝon; El Lia buŝo venas scio kaj kompreno.
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
Li havas helpon por la virtuloj; Li estas ŝildo por tiuj, kiuj vivas pie.
Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
Li gardas la iradon de la justo, Kaj zorgas pri la vojo de Siaj piuloj.
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
Tiam vi komprenos veremon kaj juston Kaj pion kaj ĉiun bonan vojon.
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
Ĉar saĝo venos en vian koron, Kaj scio estos agrabla por via animo.
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
Bona konscio vin gvidos, Prudento vin gardos,
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
Por savi vin de la vojo de malbono, De homo, parolanta kontraŭveraĵon,
A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
De tiuj, kiuj forlasas la ĝustan vojon, Por iri la vojojn de mallumo,
A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
Kiuj ĝojas, kiam ili faras malbonon, Trovas plezuron en la malordo de la malboneco,
A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
Kies vojoj estas malrektaj Kaj kies irado deflankiĝis;
Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
Por savi vin de fremda virino, De edzino ne via, kies paroloj estas glataj,
A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
Kiu forlasas la amikon de sia juneco, Kaj forgesas la ligon de sia Dio;
Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
Ĉar ŝia domo kondukas al morto, Kaj ŝiaj paŝoj al la inferuloj;
Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
Ĉiuj, kiuj eniras al ŝi, ne revenas, Kaj ne reatingas la vojon de la vivo;
Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
Ke vi iru la vojon de bonuloj, Kaj sekvu la paŝosignojn de piuloj.
Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
Ĉar la piuloj loĝos sur la tero, Kaj la senpekuloj restos sur ĝi;
A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.
Sed la malpiuloj estos ekstermitaj de sur la tero, Kaj la maliculoj estos malaperigitaj de tie.