Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Ĉu vi povas eltiri levjatanon per fiŝhoko, Aŭ ligi per ŝnuro ĝian langon?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Ĉu vi povas trameti kanon tra ĝia nazo Kaj trapiki ĝian vangon per pikilo?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Ĉu ĝi multe petegos vin, Aŭ parolos al vi flataĵojn?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Ĉu ĝi faros interligon kun vi? Ĉu vi povas preni ĝin kiel porĉiaman sklavon?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Ĉu vi amuziĝos kun ĝi kiel kun birdo? Aŭ ĉu vi ligos ĝin por viaj knabinoj?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Ĉu kamaradoj ĝin dishakos, Kaj dividos inter komercistoj?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Ĉu vi povas plenigi per pikiloj ĝian haŭton Kaj per fiŝistaj hokoj ĝian kapon?
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Metu sur ĝin vian manon; Tiam vi bone memoros la batalon, kaj ĝin ne plu entreprenos.
Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!
Vidu, la espero ĉiun trompos; Jam ekvidinte ĝin, li falos.
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Neniu estas tiel kuraĝa, por inciti ĝin; Kiu do povas stari antaŭ Mi?
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Kiu antaŭe ion donis al Mi, ke Mi redonu al li? Sub la tuta ĉielo ĉio estas Mia.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Mi ne silentos pri ĝiaj membroj, Pri ĝia forto kaj bela staturo.
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Kiu povas levi ĝian veston? Kiu aliros al ĝia paro da makzeloj?
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*
Kiu povas malfermi la pordon de ĝia vizaĝo? Teruro ĉirkaŭas ĝiajn dentojn.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.
Ĝiaj fieraj skvamoj estas kiel ŝildoj, Interligitaj per fortika sigelo;
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Unu kuntuŝiĝas kun la alia tiel, Ke aero ne povas trairi tra ili;
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Unu alfortikiĝis al la alia, Interkuniĝis kaj ne disiĝas.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Ĝia terno briligas lumon, Kaj ĝiaj okuloj estas kiel la palpebroj de la ĉielruĝo.
A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.
El ĝia buŝo eliras torĉoj, Elkuras flamaj fajreroj.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
El ĝiaj nazotruoj eliras fumo, Kiel el bolanta poto aŭ kaldrono.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Ĝia spiro ekbruligas karbojn, Kaj flamo eliras el ĝia buŝo.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Sur ĝia kolo loĝas forto, Kaj antaŭ ĝi kuras teruro.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
La partoj de ĝia karno estas firme kunligitaj inter si, Tenas sin fortike sur ĝi, kaj ne ŝanceliĝas.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Ĝia koro estas malmola kiel ŝtono, Kaj fortika kiel suba muelŝtono.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Kiam ĝi sin levas, ektremas fortuloj, Konsterniĝas de teruro.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.
Glavo, kiu alproksimiĝas al ĝi, ne povas sin teni, Nek lanco, sago, aŭ kiraso.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Feron ĝi rigardas kiel pajlon, Kupron kiel putran lignon.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Ne forpelos ĝin sago; Ŝtonoj el ŝtonĵetilo fariĝas pajleroj antaŭ ĝi.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Bastonegon ĝi rigardas kiel pajlon, Kaj ĝi mokas la sonon de lanco.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Sube ĝi havas akrajn pecetojn; Kiel draŝrulo ĝi kuŝas sur la ŝlimo.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Kiel kaldronon ĝi ondigas la profundon; La maron ĝi kirlas kiel ŝmiraĵon.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.
La vojo post ĝi lumas; La abismo aperas kiel grizaĵo.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Ne ekzistas sur la tero io simila al ĝi; Ĝi estas kreita sentima.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Ĝi rigardas malestime ĉion altan; Ĝi estas reĝo super ĉiuj sovaĝaj bestoj.