Song of Solomon 1

Énekek éneke, mely Salamoné.

Het Hooglied, hetwelk van Salomo is.

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

Hij kusse mij met de kussen Zijns monds; want Uw uitnemende liefde is beter dan wijn.

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

Uw oliën zijn goed tot reuk, Uw naam is een olie, die uitgestort wordt; daarom hebben U de maagden lief.

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

Trek mij, wij zullen U nalopen! De Koning heeft mij gebracht in Zijn binnenkameren; wij zullen ons verheugen en in U verblijden; wij zullen Uw uitnemende liefde vermelden, meer dan den wijn; de oprechten hebben U lief.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.

Ik ben zwart, doch liefelijk (gij dochteren van Jeruzalem!), gelijk de tenten van Kedar, gelijk de gordijnen van Salomo.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.

Ziet mij niet aan, dat ik zwartachtig ben, omdat mij de zon heeft beschenen; de kinderen mijner moeder waren tegen mij ontstoken, zij hebben mij gezet tot een hoederin der wijngaarden. Mijn wijngaard, dien ik heb, heb ik niet gehoed.

Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

Zeg mij aan, Gij, Dien mijn ziel liefheeft, waar Gij weidt, waar Gij de kudde legert in den middag; want waarom zou ik zijn als een, die zich bedekt bij de kudden Uwer metgezellen?

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

Indien gij het niet weet, o gij schoonste onder de vrouwen! zo ga uit op de voetstappen der schapen, en weid uw geiten bij de woningen der herderen.

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Mijn vriendin! Ik vergelijk u bij de paarden aan de wagens van Farao.

Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

Uw wangen zijn liefelijk in de spangen, uw hals in de parelsnoeren.

Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

Wij zullen u gouden spangen maken, met zilveren stipjes.

Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

Terwijl de Koning aan Zijn ronde tafel is, geeft mijn nardus zijn reuk.

*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

Mijn Liefste is mij een bundeltje mirre, dat tussen mijn borsten vernacht.

*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.

Mijn Liefste is mij een tros van Cyprus, in de wijngaarden van En-gedi.

Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.

Zie, gij zijt schoon, Mijn vriendin! Zie, gij zijt schoon; uw ogen zijn duiven ogen.

Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.

Zie, gij zijt schoon, mijn Liefste, ja, liefelijk; ook groent onze bedstede.

A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.

De balken onzer huizen zijn cederen, onze galerijen zijn cipressen.