Psalms 77

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Een psalm van Asaf, voor den opperzangmeester, over Jeduthun.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

Mijn stem is tot God, en ik roep; mijn stem is tot God, en Hij zal het oor tot mij neigen.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Ten dage mijner benauwdheid zocht ik den HEERE; mijn hand was des nachts uitgestrekt, en liet niet af; mijn ziel weigerde getroost te worden.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Dacht ik aan God, zo maakte ik misbaar; peinsde ik, zo werd mijn ziel overstelpt. Sela.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Gij hieldt mijn ogen wakende; ik was verslagen, en sprak niet.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Ik overdacht de dagen van ouds, de jaren der eeuwen.

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Ik dacht aan mijn snarenspel; in den nacht overleide ik in mijn hart, en mijn geest onderzocht:

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Zal dan de Heere in eeuwigheden verstoten, en voortaan niet meer goedgunstig zijn?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Houdt Zijn goedertierenheid in eeuwigheid op? Heeft de toezegging een einde, van geslacht tot geslacht?

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

Heeft God vergeten genadig te zijn? Heeft Hij Zijn barmhartigheden door toorn toegesloten? Sela.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Daarna zeide ik: Dit krenkt mij; maar de rechterhand des Allerhoogsten verandert.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Ik zal de daden des HEEREN gedenken; ja, ik zal gedenken Uw wonderen van ouds her;

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

En zal al Uw werken betrachten, en van Uw daden spreken.

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

O God! Uw weg is in het heiligdom; wie is een groot God, gelijk God?

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Gij zijt die God, Die wonder doet; Gij hebt Uw sterkte bekend gemaakt onder de volken.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Gij hebt Uw volk door Uw arm verlost; de kinderen van Jakob en van Jozef. Sela.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

De wateren zagen U, o God! de wateren zagen U, zij beefden; ook waren de afgronden beroerd.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

De dikke wolken goten water uit; de bovenste wolken gaven geluid; ook gingen Uw pijlen daarhenen.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Het geluid Uws donders was in het ronde; de bliksemen verlichtten de wereld; de aarde werd beroerd en daverde.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *

Uw weg was in de zee, en Uw pad in grote wateren, en Uw voetstappen werden niet bekend. Gij leiddet Uw volk, als een kudde door de hand van Mozes en Aäron.