Psalms 73

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

Een psalm van Asaf. Immers is God Israël goed, dengenen, die rein van harte zijn.

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

Maar mij aangaande, mijn voeten waren bijna uitgeweken; mijn treden waren bijkans uitgeschoten.

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

Want ik was nijdig op de dwazen, ziende der goddelozen vrede.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

Want er zijn geen banden tot hun dood toe, en hun kracht is fris.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Zij zijn niet in de moeite als andere mensen, en worden met andere mensen niet geplaagd.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

Daarom omringt hen de hovaardij als een keten; het geweld bedekt hen als een gewaad.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

Hun ogen puilen uit van vet; zij gaan de inbeeldingen des harten te boven.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

Zij mergelen de lieden uit, en spreken boselijk van verdrukking; zij spreken uit de hoogte.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Zij zetten hun mond tegen den hemel, en hun tong wandelt op de aarde.

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

Daarom keert zich Zijn volk hiertoe, als hun wateren eens vollen bekers worden uitgedrukt,

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

Dat zij zeggen: Hoe zou het God weten, en zou er wetenschap zijn bij den Allerhoogste?

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

Ziet, dezen zijn goddeloos; nochtans hebben zij rust in de wereld; zij vermenigvuldigen het vermogen.

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

Immers heb ik te vergeefs mijn hart gezuiverd, en mijn handen in onschuld gewassen.

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

Dewijl ik den gansen dag geplaagd ben, en mijn straffing is er alle morgens.

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Indien ik zou zeggen: Ik zal ook alzo spreken; ziet, zo zou ik trouweloos zijn aan het geslacht Uwer kinderen.

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

Nochtans heb ik gedacht om dit te mogen verstaan; maar het was moeite in mijn ogen;

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Totdat ik in Gods heiligdommen inging, en op hun einde merkte.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Immers zet Gij hen op gladde plaatsen; Gij doet hen vallen in verwoestingen.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

Hoe worden zij als in een ogenblik tot verwoesting, nemen een einde, worden te niet van verschrikkingen!

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

Als een droom na het ontwaken! Als Gij opwaakt, o Heere, dan zult Gij hun beeld verachten.

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

Als mijn hart opgezwollen was, en ik in mijn nieren geprikkeld werd,

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

Toen was ik onvernuftig, en wist niets; ik was een groot beest bij U.

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

Ik zal dan geduriglijk bij U zijn; Gij hebt mijn rechterhand gevat;

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

Gij zult mij leiden door Uw raad; en daarna zult Gij mij in heerlijkheid opnemen.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Wien heb ik nevens U in den hemel? Nevens U lust mij ook niets op de aarde!

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Bezwijkt mijn vlees en mijn hart, zo is God de Rotssteen mijns harten, en mijn Deel in eeuwigheid.

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

Want ziet, die verre van U zijn, zullen vergaan; Gij roeit uit, al wie van U afhoereert;

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

Maar mij aangaande, het is mij goed nabij God te wezen; ik zet mijn betrouwen op den Heere HEERE, om al Uw werken te vertellen.