Proverbs 1

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

De spreuken van Salomo, den zoon van David, den koning van Israël,

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Om wijsheid en tucht te weten; om te verstaan redenen des verstands;

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

Om aan te nemen onderwijs van goed verstand, gerechtigheid, en recht, en billijkheden;

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Om den slechten kloekzinnigheid te geven, den jongeling wetenschap en bedachtzaamheid.

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

Die wijs is, zal horen, en zal in lere toenemen; en die verstandig is, zal wijzen raad bekomen;

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

Om te verstaan een spreuk en de uitlegging, de woorden der wijzen en hun raadselen.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

De vrees des HEEREN is het beginsel der wetenschap; de dwazen verachten wijsheid en tucht.

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

Mijn zoon! hoor de tucht uws vaders, en verlaat de leer uwer moeder niet;

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

Want zij zullen uw hoofd een aangenaam toevoegsel zijn, en ketenen aan uw hals.

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Mijn zoon! indien de zondaars u aanlokken, bewillig niet;

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Indien zij zeggen: Ga met ons, laat ons loeren op bloed, ons versteken tegen den onschuldige, zonder oorzaak;

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

Laat ons hen levend verslinden, als het graf; ja, geheel en al, gelijk die in den kuil nederdalen;

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

Alle kostelijk goed zullen wij vinden, onze huizen zullen wij met roof vullen.

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

Gij zult uw lot midden onder ons werpen; wij zullen allen een buidel hebben.

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

Mijn zoon! wandel niet met hen op den weg; weer uw voet van hun pad.

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

Want hun voeten lopen ten boze; en zij haasten zich om bloed te storten.

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

Zekerlijk, het net wordt tevergeefs gespreid voor de ogen van allerlei gevogelte;

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

En deze loeren op hun eigen bloed, en versteken zich tegen hun zielen.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Zo zijn de paden van een iegelijk, die gierigheid pleegt; zij zal de ziel van haar meester vangen.

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

De opperste Wijsheid roept overluid daarbuiten; Zij verheft Haar stem op de straten.

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

Zij roept in het voorste der woelingen; aan de deuren der poorten spreekt Zij Haar redenen in de stad;

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

Gij slechten! hoe lang zult gij de slechtigheid beminnen, en de spotters voor zich de spotternij begeren, en de zotten wetenschap haten?

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Keert u tot Mijn bestraffing; ziet, Ik zal Mijn Geest ulieden overvloediglijk uitstorten; Ik zal Mijn woorden u bekend maken.

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

Dewijl Ik geroepen heb, en gijlieden geweigerd hebt; Mijn hand uitgestrekt heb, en er niemand was, die opmerkte;

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

En gij al Mijn raad verworpen, en Mijn bestraffing niet gewild hebt;

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

Zo zal Ik ook in ulieder verderf lachen; Ik zal spotten, wanneer uw vreze komt.

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

Wanneer uw vreze komt gelijk een verwoesting, en uw verderf aankomt als een wervelwind; wanneer u benauwdheid en angst overkomt;

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Dan zullen zij tot Mij roepen, maar Ik zal niet antwoorden; zij zullen Mij vroeg zoeken, maar zullen Mij niet vinden;

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

Daarom, dat zij de wetenschap gehaat hebben, en de vreze des HEEREN niet hebben verkoren.

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Zij hebben in Mijn raad niet bewilligd; al Mijn bestraffingen hebben zij versmaad;

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

Zo zullen zij eten van de vrucht van hun weg, en zich verzadigen met hun raadslagen.

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

Want de afkering der slechten zal hen doden, en de voorspoed der zotten zal hen verderven.

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

Maar die naar Mij hoort, zal zeker wonen, en hij zal gerust zijn van de vreze des kwaads.