Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

Maar Job antwoordde en zeide:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Hoort aandachtelijk mijn rede, en laat dit zijn uw vertroostingen.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Verdraagt mij, en ik zal spreken; en nadat ik gesproken zal hebben, spot dan.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Is (mij aangaande) mijn klacht tot den mens? Doch of het zo ware, waarom zou mijn geest niet verdrietig zijn?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Ziet mij aan, en wordt verbaasd, en legt de hand op den mond.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Ja, wanneer ik daaraan gedenk, zo word ik beroerd, en mijn vlees heeft een gruwen gevat.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Waarom leven de goddelozen, worden oud, ja, worden geweldig in vermogen?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Hun zaad is bestendig met hen voor hun aangezicht, en hun spruiten zijn voor hun ogen.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Hun huizen hebben vrede zonder vreze, en de roede Gods is op hen niet.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Zijn stier bespringt, en mist niet; zijn koe kalft, en misdraagt niet.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Hun jonge kinderen zenden zij uit als een kudde, en hun kinderen huppelen.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Zij heffen op met de trommel en de harp, en zij verblijden zich op het geluid des orgels.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

In het goede verslijten zij hun dagen; en in een ogenblik dalen zij in het graf.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Nochtans zeggen zij tot God: Wijk van ons, want aan de kennis Uwer wegen hebben wij geen lust.

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Wat is de Almachtige, dat wij Hem zouden dienen? En wat baat zullen wij hebben, dat wij Hem aanlopen zouden?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Doch ziet, hun goed is niet in hun hand; de raad der goddelozen is verre van mij.

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Hoe dikwijls geschiedt het, dat de lamp der goddelozen uitgeblust wordt, en hun verderf hun overkomt; dat God hun smarten uitdeelt in Zijn toorn!

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Dat zij gelijk stro worden voor den wind, en gelijk kaf, dat de wervelwind wegsteelt;

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Dat God Zijn geweld weglegt voor Zijn kinderen, hem vergeldt, dat hij het gewaar wordt;

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Dat zijn ogen zijn ondergang zien, en hij drinkt van de grimmigheid des Almachtigen!

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Want wat lust zou hij na zich aan zijn huis hebben, als het getal zijner maanden afgesneden is?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Zal men God wetenschap leren, daar Hij de hogen richt?

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Deze sterft in de kracht zijner volkomenheid, daar hij gans stil en gerust was;

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

Zijn melkvaten waren vol melk, en het merg zijner benen was bevochtigd.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

De ander daarentegen sterft met een bittere ziel, en hij heeft van het goede niet gegeten.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Zij liggen te zamen neder in het stof, en het gewormte overdekt ze.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Ziet, ik weet ulieder gedachten, en de boze verdichtselen, waarmede gij tegen mij geweld doet.

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Want gij zult zeggen: Waar is het huis van den prins, en waar is de tent van de woningen der goddelozen?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Hebt gijlieden niet gevraagd de voorbijgaanden op den weg, en kent gij hun tekenen niet?

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Dat de boze onttrokken wordt ten dage des verderfs; dat zij ten dage der verbolgenheden ontvoerd worden.

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Wie zal hem in het aangezicht zijn weg vertonen? Als hij wat doet, wie zal hem vergelden?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Eindelijk wordt hij naar de graven gebracht, en is gedurig in den aardhoop.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

De kluiten des dals zijn hem zoet, en hij trekt na zich alle mensen; en dergenen, die voor hem geweest zijn, is geen getal.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Hoe vertroost gij mij dan met ijdelheid, dewijl in uw antwoorden overtreding overig is?