Psalms 81

Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé.
(Til Sangmesteren. Al-haggittit. Af Asaf.) Jubler for Gud, vor Styrke, råb af fryd for Jakobs Gud,
Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
istem Lovsang, lad Pauken lyde, den liflige Citer og Harpen;
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
stød i Hornet på Nymånedagen, ved Fuldmåneskin på vor Højtidsdag!
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Thi det er Lov i Israel, et Bud fra Jakobs Gud;
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
han gjorde det til en Vedtægt i Josef, da han drog ud fra Ægypten, hvor han hørte et Sprog, han ikke kendte.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék *ott,* a mit nem tudtam.
"Jeg fried hans Skulder for Byrden, hans Hænder slap fri for Kurven.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
I Nøden råbte du, og jeg frelste dig, jeg svarede dig i Tordenens Skjul, jeg prøvede dig ved Meribas Vande. - Sela.
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
Hør, mit Folk, jeg vil vidne for dig, Israel, ak, om du hørte mig!
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
En fremmed Gud må ej findes hos dig, tilbed ikke andres Gud!
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
Jeg, HERREN, jeg er din Gud! som førte dig op fra Ægypten; luk din Mund vidt op, og jeg vil fylde den!
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Men mit Folk vilde ikke høre min Røst, Israel lød mig ikke.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Da lod jeg dem fare i deres Stivsind, de vandrede efter deres egne Råd.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Ak, vilde mit Folk dog høre mig, Israel gå mine Veje!
Oh, ha az én népem hallgatna reám, *s* Izráel az én utaimon járna!
Da kued jeg snart deres Fjender, vendte min Hånd mod deres Uvenner!
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
Deres Avindsmænd skulde falde og gå til Grunde for evigt;
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök. * (Psalms 81:17) És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! *
jeg nærede dig med Hvedens Fedme, mættede dig med Honning fra Klippen!"