Psalms 74

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

(En maskil af Asaf.) Hvorfor har du, Gud, stødt os bort for evig, hvi ryger din Vrede mod Hjorden, du røgter?

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Kom din Menighed i Hu, som du fordum vandt dig, - du udløste den til din Ejendoms Stamme - Zions Bjerg, hvor du har din Bolig.

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Løft dine Fjed til de evige Tomter: Fjenden lagde alt i Helligdommen øde.

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Dine Fjender brøled i dit Samlingshus, satte deres Tegn som Tegn deri.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

Det så ud, som når man løfter Økser i Skovens Tykning.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

Og alt det udskårne Træværk der! De hugged det sønder med Økse og Hammer.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

På din Helligdom satte de Ild, de skændede og nedrev dit Navns Bolig.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

De tænkte: "Til Hobe udrydder vi dem!" De brændte alle Guds Samlingshuse i Landet.

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*

Vore Tegn, dem ser vi ikke, Profeter findes ej mer; hvor længe, ved ingen af os.

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Hvor længe, o Gud, skal vor Modstander smæde, Fjenden blive ved at håne dit Navn?

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!

Hvorfor holder du din Hånd tilbage og skjuler din højre i Kappens Fold?

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

Vor Konge fra fordums Tid er dog Gud, som udførte Frelsens Værk i Landet.

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Du kløvede Havet med Vælde, knuste på Vandet Dragernes Hoved;

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

du søndrede Hovederne på Livjatan og gav dem som Æde til Ørkenens Dyr;

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Kilde og Bæk lod du vælde frem, du udtørred stedseflydende Strømme;

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

din er Dagen, og din er Natten, du grundlagde Lys og Sol,

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

du fastsatte alle Grænser på Jord, du frembragte Sommer og Vinter.

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Kom i Hu, o HERRE, at Fjenden har hånet, et Folk af Dårer har spottet dit Navn!

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

Giv ikke Vilddyret din Turteldues Sjæl, glem ikke for evigt dine armes Liv;

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

se hen til Pagten, thi fyldte er Landets mørke Steder med Voldsfærds Boliger.

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

Lad ej den fortrykte gå bort med Skam, lad de arme og fattige prise dit Navn!

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Gud, gør dig rede, før din Sag, kom i Hu, hvor du stadig smædes af bårer,

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

lad ej dine Avindsmænds Røst uænset! Ustandseligt lyder dine Fjenders Larm!