Psalms 63

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

(En salme af David, da han var i Judas ørken.) Gud, du er min Gud, dig søger jeg, efter dig tørster min Sjæl, efter dig længes mit Kød i et tørt, vansmægtende,vandløst Land

Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

(således var det, jeg så dig i Helligdommen) for at skue din Vælde og Ære;

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

thi din Nåde er bedre end Liv, mine Læber skal synge din Pris.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Da vil jeg love dig hele mit Liv, opløfte Hænderne i dit Navn,

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Som med fede Retter mættes min Sjæl, med jublende Læber priser min Mund dig,

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

når jeg kommer dig i Hu på mit Leje, i Nattevagterne tænker på dig;

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

thi du er blevet min Hjælp, og jeg jubler i dine Vingers Skygge.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Dig klynger min Sjæl sig til, din højre holder mig fast.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Forgæves står de mig efter livet, i Jordens Dyb skal de synke,

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

gives i Sværdets Vold og vorde Sjakalers Bytte.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. * (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. *

Men Kongen glædes i Gud; enhver, der sværger ved ham, skal juble, thi Løgnernes Mund skal lukkes.