Psalms 56

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.

(Til sangmesteren. Al-jonat-elem-rehokim. Af David. En miktam, da filisterne greb ham i Gat.) Vær mig nådig Gud, thi Mennesker vil mig til livs, jeg trænges stadig af Stridsmænd;

56:2

Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

mine Fjender vil mig stadig til Livs, thi mange strider bittert imod mig!

56:3

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos *Isten!*

Når jeg gribes af Frygt, vil jeg stole på dig,

56:4

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

og med Guds Hjælp skal jeg prise hans Ord. Jeg stoler på Gud, jeg frygter ikke, hvad kan Kød vel gøre mig?

56:5

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

De oplægger stadig Råd imod mig, alle deres Tanker går ud på ondt.

56:6

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

De flokker sig sammen, ligger på Lur, jeg har dem lige i Hælene, de står mig jo efter Livet.

56:7

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

Gengæld du dem det onde, stød Folkene ned i Vrede, o Gud!

56:8

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

Selv har du talt mine Suk, i din Lædersæk har du gemt mine Tårer; de står jo i din Bog.

56:9

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

Da skal Fjenderne vige, den Dag jeg kalder; så meget ved jeg, at Gud er med mig.

56:10

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

Med Guds Hjælp skal jeg prise hans Ord, med HERRENs Hjælp skal jeg prise hans Ord.

56:11

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

Jeg stoler på Gud, jeg frygter ikke, hvad kan et Menneske gøre mig?

56:12

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Jeg har Løfter til dig at indfri, o Gud, med Takofre vil jeg betale dig.

56:13

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; * (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. *

Thi fra Døden frier du min Sjæl, ja min Fod fra Fald, at jeg kan vandre for Guds Åsyn i Livets Lys.