Psalms 35

Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

(Af David.) HERRE, træt med dem, der trætter med mig, strid imod dem, der strider mod mig,

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

grib dit Skjold og dit Værge, rejs dig og hjælp mig,

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

tag Spyd og Økse frem mod dem, der forfølger mig, sig til min Sjæl: "Jeg er din Frelse!"

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Lad dem beskæmmes og blues, som vil mig til Livs, og de, der ønsker mig ondt, lad dem rødmende vige,

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse *őket.*

de blive som Avner for Vinden, og HERRENs Engel nedstøde dem,

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

deres Vej blive mørk og glat, og HERRENs Engel forfølge dem!

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Thi uden Grund har de sat deres Garn for mig, gravet min Sjæl en Grav.

Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

Lad Undergang uventet ramme ham, lad Garnet, han satte, hilde ham selv, lad ham falde i Graven.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

Min Sjæl skal juble i HERREN, glædes ved hans Frelse,

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

alle mine Ledemod sige: "HERRE, hvo er som du, du, som frelser den arme fra hans Overmand, den arme og fattige fra Røveren!"

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

Falske Vidner står frem, de spørger mig om, hvad jeg ej kender til;

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

de lønner mig godt med ondt, min Sjæl er forladt.

Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Da de var syge, gik jeg i Sæk, med Faste spæged jeg mig, jeg bad med sænket Hoved,

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem *érte;* mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

som var det en Ven eller Broder; jeg gik, som sørged jeg over min Moder, knuget af Sorg.

Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

Men nu jeg vakler, glæder de sig, de stimler sammen, Uslinger, fremmede for mig, stimler sammen imod mig, håner mig uden Ophør;

Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

for min Venlighed dænger de mig med Hån, de skærer Tænder imod mig.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Herre, hvor længe vil du se til? Frels dog min Sjæl fra deres Brøl, min eneste fra Løver.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

Jeg vil takke dig i en stor Forsamling, love dig blandt mange Folk.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

Lad ej dem, som med Urette er mine Fjender, glæde sig over mig, lad ej dem, som hader mig uden Grund, sende spotske Blikke!

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Thi de taler ej Fred mod de stille i Landet udtænker de Svig;

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

de spærrer Munden op imod mig og siger: "Ha, ha! Vi så det med egne Øjne!"

Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

Du så det, HERRE, vær ikke tavs, Herre, hold dig ej borte fra mig;

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

rejs dig, vågn op for min Ret, for min Sag, min Gud og Herre,

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

døm mig efter din Retfærd HERRE, min Gud, lad dem ikke glæde sig over mig

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

Og sige i Hjertet: "Ha! som vi ønsked!" lad dem ikke sige: "Vi slugte ham!"

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Til Skam og Skændsel blive enhver, hvem min Ulykke glæder; lad dem, der hovmoder sig over mig, hyldes i Spot og Spe.

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

Men de, der vil min Ret, lad dem juble og glæde sig, stadigen sige: "Lovet være HERREN, som under sin Tjener Fred!"

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

Min Tunge skal forkynde din Retfærd, Dagen igennem din Pris.