Psalms 31

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

(Til sangmesteren. En salme af David.) HERRE, jeg lider på dig, lad mig aldrig i Evighed skuffes. Udfri mig i din Retfærd,

Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

du bøje dit Øre til mig; red mig i Hast og vær mig en Tilflugtsklippe, en Klippeborg til min Frelse;

Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

thi du er min Klippe og Borg. For dit Navns Skyld lede og føre du mig,

Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

fri mig fra Garnet, de satte for mig; thi du er min Tilflugt,

Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

i din Hånd befaler jeg min Ånd. Du forløser mig, HERRE, du tro faste Gud,

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

du hader dem, der bolder på Løgneguder. Men jeg, jeg stoler på HERREN,

Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

jeg vil juble og glæde mig over din Miskundhed; thi du har set min Nød, agtet på min Sjælekvide.

Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat *és* megismered a háborúságokban lelkemet;

Du gav mig ikke i Fjendens Hånd, men skaffede Rum for min Fod.

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, *sőt* tágas térre állatod lábaimat.

Vær mig nådig, HERRE, thi jeg er angst, af Kummer hentæres mit Øje, min Sjæl og mit Indre.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Thi mit Liv svinder hen i Sorg, mine År i Suk, min Kraft er brudt for min Brødes Skyld, mine Ben hentæres.

Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban *múlnak* éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

For alle mine Fjenders Skyld er jeg blevet til Spot, mine Naboers Gru, mine Keodinges Rædsel; de, der ser mig på Gaden, flygter for mig.

Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

Som en død er jeg gået dem at Minde, jeg er som et ødelagt Kar.

Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

Thi mange hører jeg hviske, trindt om er Rædsel, når de holder Råd imod mig, pønser på at tage mit Liv.

Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

Men, HERRE, jeg stoler på dig; jeg siger: Du er min Gud,

De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

mine Tider er i din Hånd. Red mig fra Fjenders Hånd, fra dem, der forfølger mig,

Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

lad dit Ansigt lyse over din Tjener, frels mig i din Miskundhed.

Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

HERRE, lad mig ej blive til Skamme, jeg råber jo til dig, lad de gudløse blive til Skamme og synke tavse i Døden.

Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg *és* pusztuljanak a Seolba.

Lad de falske Læber forstumme, som taler frækt om den retfærdige med Hovmod og Foragt.

A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

Hvor stor er dog din Godhed, som du gemmer til dem, der frygter dig, over mod dem, der lider på dig, for Menneskebørnenes Øjne.

Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, *és* megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

Du skjuler dem i dit Åsyns Skjul for Menneskers Stimmel; du gemmer dem i en Hytte for Tungers Kiv.

Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

Lovet være HERREN, thi under fuld Miskundhed har han vist mig i en befæstet Stad.

Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

Og jeg, som sagde i min Angst: "Jeg er bortstødt fra dine Øjne!" Visselig, du hørte min tryglende Røst, da jeg råbte til dig.

Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

Elsk HERREN, alle hans fromme; de trofaste skærmer HERREN; men den, der handler i Hovmod, gengælder han mangefold.

Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! * (Psalms 31:25) Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! *

Fat Mod, eders Hjerte være stærkt, alle I, som bier på HERREN!