Psalms 30

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

(En salme. En sang ved husets indvielse. Af David.) HERRE, jeg ophøjer dig, thi du bjærgede mig, lod ej mine Fjender glæde sig over mig;

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

HERRE min Gud, jeg råbte til dig, og du helbredte mig.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Fra Dødsriget, HERRE, drog du min Sjæl, kaldte mig til Live af Gravens Dyb.

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

Lovsyng HERREN, I hans fromme, pris hans hellige Navn!

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Thi et Øjeblik varer hans Vrede, Livet igennem hans Nåde; om Aftenen gæster os Gråd, om Morgenen Frydesang.

Mert csak pillanatig *tart* haragja, *de* élethossziglan jóakarata; este bánat száll be *hozzánk,* reggelre öröm.

Jeg tænkte i min Tryghed: "Jeg rokkes aldrig i Evighed!"

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

HERRE, i Nåde havde du fæstnet mit Bjerg; du skjulte dit Åsyn, jeg blev forfærdet.

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

Jeg råbte, HERRE, til dig, og tryglende bad jeg til HERREN:

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

"Hvad Vinding har du af mit Blod, af at jeg synker i Graven? Kan Støv mon takke dig, råbe din Trofasthed ud?

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

HERRE, hør og vær nådig, HERRE, kom mig til Hjælp!"

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

Du vendte min Sorg til Dans, løste min Sørgedragt, hylled mig i Glæde,

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. * (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. *

at min Ære skal prise dig uden Ophør. HERRE min Gud, jeg vil takke dig evigt!