Psalms 22

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

(Til sangmesteren. Efter "morgenrødens hind". En salme af David.) Min Gud, min Gud, hvorfor har du forladt mig? Mit Skrig til Trods er Frelsen mig fjern.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Min Gud, jeg råber om Dagen, du svarer ikke, om Natten, men finder ej Hvile.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Og dog er du den hellige, som troner på Israels Lovsange.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

På dig forlod vore Fædre sig, forlod sig, og du friede dem;

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

de råbte til dig og frelstes, forlod sig på dig og blev ikke til Skamme.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

Men jeg er en Orm og ikke en Mand, til Spot for Mennesker, Folk til Spe;

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

alle, der ser mig, håner mig, vrænger Mund og ryster på Hovedet:

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

"Han har væltet sin Sag på HERREN; han fri ham og frelse ham, han har jo Velbehag i ham."

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

Ja, du drog mig af Moders Liv, lod mig hvile trygt ved min Moders Bryst;

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, *és *biztattál engem anyámnak emlőin.

på dig blev jeg kastet fra Moders Skød, fra Moders Liv var du min Gud.

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Vær mig ikke fjern, thi Trængslen er nær, og ingen er der, som hjælper!

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Stærke Tyre står omkring mig, Basans vældige omringer mig,

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

spiler Gabet op imod mig som rovgridske, brølende Løver.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Jeg er som Vand, der er udgydt, alle mine Knogler skilles, mit Hjerte er blevet som Voks, det smelter i Livet på mig;

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

min Gane er tør som et Potteskår til Gummerne klæber min Tunge, du lægger mig ned i Dødens Støv.

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Thi Hunde står omkring mig, onde i Flok omringer mig, de har gennemboret mine Hænder og Fødder,

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

jeg kan tælle alle mine Ben; med Skadefryd ser de på mig.

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek *s* bámulnak rám.

Mine Klæder deler de mellem sig, om Kjortelen kaster de Lod.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Men du, o HERRE, vær ikke fjern, min Redning, il mig til Hjælp!

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Udfri min Sjæl fra Sværdet, min eneste af Hundes Vold!

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Frels mig fra Løvens Gab, fra Vildoksens Horn! Du har bønhørt mig.

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

Dit Navn vil jeg kundgøre for mine Brødre, prise dig midt i Forsamlingen:

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

"I, som frygter HERREN, pris ham, ær ham; al Jakobs Æt, bæv for ham, al Israels Æt!

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

Thi han foragtede ikke, forsmåede ikke den armes Råb, skjulte ikke sit Åsyn for ham, men hørte, da han råbte til ham!"

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

Jeg vil synge din Pris i en stor Forsamling, indfri mine Løfter iblandt de fromme;

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

de ydmyge skal spise og mættes; hvo HERREN søger, skal prise ham; deres Hjerte leve for evigt!

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

Den vide Jord skal mærke sig det og omvende sig til HERREN, og alle Folkenes Slægter skal tilbede for hans Åsyn;

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

thi HERRENs er Riget, han er Folkenes Hersker.

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

De skal tilbede ham alene, alle Jordens mægtige; de skal bøje sig for hans Åsyn, alle, der nedsteg i Støvet og ikke holdt deres Sjæl i Live.

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

Ham skal Efterkommeme tjene; om HERREN skal tales til Slægten, der kommer;

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. * (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! *

de skal forkynde et Folk, der fødes, hans Retfærd. Thi han greb ind.