Psalms 141

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

(En Salme af David.) HERRE, jeg råber til dig, il mig til hjælp, hør min Røst, når jeg råber til dig;

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*

som Røgoffer, gælde for dig min Bøn, mine løftede Hænder som Aftenoffer!

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

HERRE, sæt Vagt ved min Mund, vogt mine Læbers Dør!

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

Bøj ikke mit Hjerte til ondt, til at gøre gudløs Gerning sammen med Udådsmænd; deres lækre Mad vil jeg ikke smage.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Slår en retfærdig mig, så er det Kærlighed; revser han mig, er det Olie for Hovedet, ej skal mit Hoved vise det fra sig, end sætter jeg min Bøn imod deres Ondskab.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Ned ad Klippens Skrænter skal Dommerne hos dem styrtes, og de skal høre, at mine Ord er liflige.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

Som når man pløjer Jorden i Furer, spredes vore Ben ved Dødsrigets Gab.

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Dog, mine Øjne er rettet på dig, o HERRE, Herre, på dig forlader jeg mig, giv ikke mit Liv til Pris!

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

Vogt mig for Fælden, de stiller for mig, og Udådsmændenes Snarer;

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

lad de gudløse falde i egne Gram, medens jeg går uskadt videre.