Psalms 132

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
(Sang til Festrejserne.) HERRE, kom David i Hu for al hans møje,
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
hvorledes han tilsvor HERREN, gav Jakobs Vældige et Løfte :
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
"Jeg træder ej ind i mit Huses Telt, jeg stiger ej op på mit Leje,
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
under ikke mine Øjne Søvn, ikke mine Øjenlåg Hvile,
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
før jeg har fundet HERREN et Sted, Jakobs Vældige en Bolig!"
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
"Se, i Efrata hørte vi om den, fandt den på Ja'ars Mark;
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
lad os gå hen til hans Bolig, tilbede ved hans Fødders Skammel!"
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
HERRE, bryd op til dit Hvilested, du og din Vældes Ark!
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Dine Præster være klædte i Retfærd, dine fromme synge med Fryd!
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
For din Tjener Davids Skyld afvise du ikke din Salvede!"
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
HERREN tilsvor David et troværdigt, usvigeligt Løfte: "Af din Livsens Frugt vil jeg sætte Konger på din Trone.
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Såfremt dine Sønner holder min Pagt og mit Vidnesbyrd, som jeg lærer dem, skal også deres Sønner sidde evindelig på din Trone!
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Thi HERREN har udvalgt Zion, ønsket sig det til Bolig :
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Her er for evigt mit Hvilested, her vil jeg bo, thi det har jeg ønsket.
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Dets Føde velsigner jeg, dets fattige mætter jeg med Brød,
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
dets Præster klæder jeg i Frelse, dets fromme skal synge med Fryd.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Der lader jeg Horn vokse frem for David, sikrer min Salvede Lampe.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Jeg klæder hans Fjender i Skam, men på ham skal Kronen stråle!"