Psalms 116

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Halleluja! Jeg elsker Herren, thi han hører min røst, min tryglende bøn,

Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

ja, han bøjed sit Øre til mig, jeg påkaldte HERRENs Navn.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

Dødens Bånd omspændte mig, Dødsrigets Angster greb mig, i Trængsel og Nød var jeg stedt.

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

Jeg påkaldte HERRENs Navn: "Ak, HERRE, frels min Sjæl!"

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

Nådig er HERREN og retfærdig, barmhjertig, det er vor Gud;

Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

HERREN vogter enfoldige, jeg var ringe, dog frelste han mig.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Vend tilbage, min Sjæl, til din Ro, thi HERREN har gjort vel imod dig!

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól *és* lábamat az eséstől:

Ja, han fried min Sjæl fra Døden, mit Øje fra Gråd, min Fod fra Fald.

Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

Jeg vandrer for HERRENs Åsyn udi de levendes Land;

Hittem, azért szóltam; *noha* igen megaláztatott valék.

jeg troede, derfor talte jeg, såre elendig var jeg,

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

sagde så i min Angst: "Alle Mennesker lyver!"

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Hvorledes skal jeg gengælde HERREN alle hans Velgerninger mod mig?

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Jeg vil løfte Frelsens Bæger og påkalde HERRENs Navn.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

Jeg vil indfri HERREN mine Løfter i Påsyn af alt hans Folk.

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

Kostbar i HERRENs Øjne er hans frommes Død.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Ak, HERRE, jeg er jo din Tjener, din Tjener, din Tjenerindes Søn, mine Lænker har du løst.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Jeg vil ofre dig Lovprisningsoffer og påkalde HERRENs Navn;

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

mine Løfter vil jeg indfri HERREN i Påsyn af alt hans Folk

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

i HERRENs Hus's Forgårde og i din Midte, Jerusalem!