Psalms 110

Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

(Af David. En Salme.) HERREN sagde til min Herre: "Sæt dig ved min højre hånd, til jeg lægger dine fjender som en skammel for dine fødder!"

A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, *mondván:* Uralkodjál ellenségeid között!

Fra Zion udrækker HERREN din Vældes Spir; hersk midt iblandt dine Fjender!

A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Dit Folk møder villigt frem på din Vældes Dag; i hellig Prydelse kommer dit unge Mandskab til dig, som Dug af Morgenrødens Moderskød.

Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

HERREN har svoret og angrer det ej: "Du er Præst evindelig på Melkizedeks Vis."

Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Herren ved din højre knuser Konger på sin Vredes Dag,

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

blandt Folkene holder han Dom, fylder op med døde, knuser Hoveder viden om Lande.

Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Han drikker af Bækken ved Vejen, derfor løfter han Hovedet højt.