Psalms 109

Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

(Til Sangmesteren. Af David. En Salme.) Du min Lovsangs Gud, vær ej tavs!

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

Thi en gudløs, svigefuld Mund har de åbnet imod mig, taler mig til med Løgntunge,

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

med hadske Ord omringer de mig og strider imod mig uden Grund;

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

til Løn for min Kærlighed er de mig fjendske, skønt jeg er idel Bøn;

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

de gør mig ondt for godt, gengælder min Kærlighed med Had.

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

Straf ham for hans Gudløshed, lad en Anklager stå ved hans højre,

Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

lad ham gå dømt fra Retten, hans Bøn blive regnet for Synd;

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

hans Livsdage blive kun få, hans Embede tage en anden;

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

hans Børn blive faderløse, hans Hustru vorde Enke;

És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek *eledelt.*

hans Børn flakke om og tigge, drives bort fra et øde Hjem;

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

Ågerkarlen rage efter alt, hvad han har, og fremmede rane hans Gods;

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson *iránta,* és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

ingen være langmodig imod ham, ingen ynke hans faderløse;

Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

hans Afkom gå til Grunde, hans Navn slettes ud i næste Slægt:

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

lad hans Fædres Skyld ihukommes hos HERREN, lad ikke hans Moders Synd slettes ud,

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

altid være de, HERREN for Øje; hans Minde vorde udryddet af Jorden,

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

fordi det ej faldt ham ind at vise sig god, men han forfulgte den arme og fattige og den, hvis Hjerte var knust til Døde;

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

han elsked Forbandelse, så lad den nå ham; Velsignelse yndede han ikke, den blive ham fjern!

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Han tage Forbandelse på som en Klædning, den komme som Vand i hans Bug, som Olie ind i hans Ben;

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

den blive en Dragt, han tager på, et Bælte, han altid bærer!

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

Det være mine Modstanderes Løn fra HERREN, dem, der taler ondt mod min Sjæl.

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

Men du, o HERRE, min Herre, gør med mig efter din Godhed og Nåde, frels mig for dit Navns Skyld!

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Thi jeg er arm og fattig, mit Hjerte vånder sig i mig;

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

som Skyggen, der hælder, svinder jeg bort, som Græshopper rystes jeg ud;

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

af Faste vakler mine Knæ, mit Kød skrumper ind uden Salve;

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

til Spot for dem er jeg blevet, de ryster på Hovedet, når de

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Hjælp mig, HERRE min Gud, frels mig efter din Miskundhed,

Hadd tudják meg, hogy a te kezed *munkája* ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

så de sander, det var din Hånd, dig, HERRE, som gjorde det!

Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

Lad dem forbande, du vil velsigne, mine uvenner vorde til Skamme, din Tjener glæde sig;

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

lad mine Fjender klædes i Skændsel, iføres Skam som en Kappe!

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

Med min Mund vil jeg højlig takke HERREN, prise ham midt i Mængden;

Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

thi han står ved den fattiges højre at fri ham fra dem, der dømmer hans Sjæl.