Proverbs 5

5:1

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Mærk dig, min Søn, min Visdom, bøj til min Indsigt dit Øre,

5:2

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

at Kløgt må våge øver dig, Læbernes kundskab vare på dig.

5:3

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

Thi af Honning drypper den fremmedes Læber, glattere end Olie er hendes Gane;

5:4

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

men til sidst er hun besk som Malurt, hvas som tveægget Sværd;

5:5

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

hendes Fødder styrer nedad mod Døden, til Dødsriget stunder hendes Fjed;

5:6

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

hun følger ej Livets Vej, hendes Spor er bugtet, hun ved det ikke.

5:7

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Hør mig da nu, min Søn, vig ikke fra min Munds Ord!

5:8

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Lad din Vej være langt fra hende, kom ej hendes Husdør nær,

5:9

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

at du ikke må give andre din Ære, en grusom Mand dine År.

5:10

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

at ikke dit Gods skal mætte fremmede, din Vinding ende i Andenmands Hus,

5:11

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

så du gribes af Anger til sidst, når dit Kød og Huld svinder hen,

5:12

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

og du siger: "Ak, at jeg hadede Tugt, at mit Hjerte lod hånt om Revselse,

5:13

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

så jeg ikke lød mine Læreres Røst, ej bøjed mit Øre til dem, som lærte mig!

5:14

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Nær var jeg kommet i alskens Ulykke midt i Forsamling og Menighed!"

5:15

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Drik Vand af din egen Cisterne og rindende Vand af din Brønd;

5:16

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

lad ej dine Kilder flyde på Gaden, ej dine Bække på Torvene!

5:17

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Dig skal de tilhøre, dig alene, ingen fremmed ved Siden af dig!

5:18

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Velsignet være dit Væld, og glæd dig ved din Ungdoms Hustru,

5:19

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

den elskelige Hind, den yndige Gazel; hendes Elskov fryde dig stedse, berus dig altid i hendes Kærlighed!

5:20

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Hvi beruser du dig, min Søn, i en fremmed og tager en andens Hustru i Favn?

5:21

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Thi for HERRENs Øjne er Menneskets Veje, grant følger han alle dets Spor;

5:22

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

den gudløse fanges af egen Brøde og holdes fast i Syndens Reb;

5:23

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

han dør af Mangel på Tugt, går til ved sin store Dårskab.