Proverbs 29

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Hvo Nakken gør stiv, skønt revset tit, han knuses brat uden Lægedom.

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

Er der mange retfærdige, glædes Folket, men råder de gudløse, sukker Folket.

A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

Hvo Visdom elsker, glæder sin Fader, hvo Skøger omgås, bortødsler Gods.

A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

Kongen grundfæster Landet med Ret, en Udsuger lægger det øde.

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Mand, der smigrer sin Næste, breder et Net for hans Fod.

A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

I sin Brøde hildes den onde, den retfærdige jubler af Glæde.

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

Den retfærdige kender de ringes Retssag; den gudløse skønner intet.

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

Spottere ophidser Byen, men Vismænd, de stiller Vrede.

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

Går Vismand i Rette med Dåre, vredes og ler han, alt preller af.

A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

De blodtørstige hader lydefri Mand, de retsindige tager sig af ham.

Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

En Tåbe slipper al sin Voldsomhed løs, Vismand stiller den omsider.

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

En Fyrste, som lytter til Løgnetale, får lufter gudløse Tjenere.

A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

Fattigmand og Blodsuger mødes, HERREN giver begges Øjne Glans.

A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

En Konge, der dømmer de ringe med Ret, hans Trone står fast evindelig.

A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Ris og Revselse, det giver Visdom, uvorn Dreng gør sin Moder Skam.

Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

Bliver mange gudløse tiltager Synd; retfærdige ser med Fryd deres Fald.

Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

Tugt din Søn, så kvæger han dig og bringer din Sjæl, hvad der smager.

Mikor nincs *mennyei* látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

Uden Syner forvildes et Folk; salig den, der vogter på Loven.

*Csak* beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

Med Ord lader Træl sig ikke tugte, han fatter dem vel, men adlyder ikke.

Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

Ser du en Mand, der er hastig til Tale, for en Tåbe er der snarere Håb end for ham.

A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

Forvænner man sin Træl fra ung, vil han til sidst være Herre.

A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

Hidsig Mand vækker Strid, vredladen Mand gør megen Synd.

Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Et Menneskes Hovmod ydmyger ham, den ydmyge opnår Ære.

A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

Hæleren hader sit Liv, han hører Forbandelsen, men melder intet.

Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

Frygt for Mennesker leder i Snare, men den, der stoler på HERREN, er bjærget.

Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól *van* kinek-kinek ítélete.

Mange søger en Fyrstes Gunst; Mands Ret er dog fra HERREN.

Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Urettens Mand er retfærdiges Gru, hvo redeligt vandrer, gudløses Gru.