Lamentations 5

5:1

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

HERRE, kom vor skæbne i Hu, sku ned og se vor skændsel!

5:2

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Vor Arvelod tilfaldt fremmede, Udlændinge fik vore Huse.

5:3

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Forældreløse, faderløse er vi, som Enker er vore Mødre.

5:4

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Vort Drikkevand må vi købe, betale må vi vort Brænde.

5:5

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Åget trykker vor Nakke, vi trættes og finder ej Hvile.

5:6

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Ægypten rakte vi Hånd, Assur, for at mættes med Brød.

5:7

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Vore Fædre, som synded, er borte, og vi må bære deres Skyld.

5:8

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Over os råder Trælle, ingen frier os fra dem.

5:9

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

Med Livsfare henter vi vort Brød, udsatte for Ørkenens Sværd.

5:10

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Vor Hud er sværtet som en Ovn af Hungerens svidende Lue.

5:11

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

De skændede kvinder i Zion, Jomfruer i Judas Byer.

5:12

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Fyrster greb de og hængte, tog intet Hensyn til gamle.

5:13

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Ynglinge sattes til Kværnen, under Brændeknippet segnede Drenge.

5:14

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

De gamle forsvandt fra Porten, de unge fra Strengenes Leg.

5:15

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Vort Hjertes Glæde er borte, vor Dans er vendt til Sorg.

5:16

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Kronen faldt af vort Hoved, ve os, at vi har syndet!

5:17

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Vort Hjerte blev derfor sygt, derfor vort Øje mørkt:

5:18

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

For Zions Bjerg, som er øde, Ræve tumler sig der.

5:19

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Du, HERRE, troner for evigt, fra Slægt til Slægt står din trone.

5:20

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

Hvi glemmer du os bestandig og svigter os alle dage?

5:21

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Omvend os, HERRE, til dig, så vender vi om, giv os nye Dage, som fordum!

5:22

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Eller har du helt stødt os bort, er din Vrede mod os uden Ende?