Jonah 2

2:1

Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

Da bad Jonas i Fiskens Bug til HERREN sin Gud

2:2

És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

og sagde: Jeg råbte i Nøden til HERREN, og han svarede mig; jeg skreg fra Dødsrigets Skød, og du hørte min Røst.

2:3

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték *és* meghallád az én szómat.

Du kasted mig i Dybet midt i Havet, Strømmen omgav mig; alle dine Brændinger og Bølger skyllede over mig.

2:4

Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

Jeg tænkte: "Bort er jeg stødt fra dine Øjne, aldrig mer skal jeg skue dit hellige Tempel."

2:5

És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

Vandene trued min Sjæl, Dybet omgav mig, Tang var viklet om mit Hoved; til Bjergenes Rødder

2:6

Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

steg jeg ned, til Jordens Slåer, de evige Grundvolde; da drog du mit Liv op af Graven, HERRE min Gud.

2:7

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; *bezáródtak* a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

Da min Sjæl vansmægtede i mig, kom jeg HERREN i Hu, og min Bøn steg op til dig i dit hellige Tempel.

2:8

Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

De, der dyrker det tomme Gøgl, lader Gudsfrygt fare;

2:9

A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

men jeg vil bringe dig Ofre med Lovsangs Toner og indfri de Løfter, jeg gav. Hos HERREN er Frelse.

2:10

De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. * (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. *

Så talede HERREN til Fisken, og den spyede Jonas ud på det tørre Land.