Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Derefter oplod Job sin Mund og forbandede sin Dag,

És szóla Jób, és monda:

og Job tog til Orde og sagde:

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Bort med den Dag, jeg fødtes, den Nat, der sagde: "Se, en Dreng!"

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Denne Dag vorde Mørke, Gud deroppe spørge ej om den, over den stråle ej Lyset frem!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Mulm og Mørke løse den ind, Tåge lægge sig over den, Formørkelser skræmme den!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Mørket tage den Nat, den høre ej hjemme blandt Årets Dage, den komme ikke i Måneders Tal!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Ja, denne Nat vorde gold, der lyde ej Jubel i den!

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

De, der besværger Dage, forbande den, de, der har lært at hidse Livjatan";

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

dens Morgenstjerner formørkes, den bie forgæves på Lys, den skue ej Morgenrødens Øjenlåg,

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

fordi den ej lukked mig Moderlivets Døre og skjulte Kvide for mit Blik!

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Hvi døde jeg ikke i Moders Liv eller udånded straks fra Moders Skød?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Hvorfor var der Knæ til at tage imod mig, hvorfor var der Bryster at die?

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Så havde jeg nu ligget og hvilet, så havde jeg slumret i Fred

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

blandt Konger og Jordens Styrere, der bygged sig Gravpaladser,

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

blandt Fyrster, rige på Guld, som fyldte deres Huse med Sølv.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Eller var jeg dog som et nedgravet Foster. som Børn, der ikke fik Lyset at se!

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Der larmer de gudløse ikke mer, der hviler de trætte ud,

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

alle de fangne har Ro, de hører ej Fogedens Røst;

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

små og store er lige der og Trællen fri for sin Herre.

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Hvi giver Gud de lidende Lys, de bittert sørgende Liv,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

dem, som bier forgæves på Døden, graver derefter som efter Skatte,

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

som glæder sig til en Stenhøj, jubler, når de finder deres Grav

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

en Mand, hvis Vej er skjult, hvem Gud har stænget inde?

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Thi Suk er blevet mit daglige Brød, mine Ve råb strømmer som Vand.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Thi hvad jeg gruer for, rammer mig, hvad jeg bæver for, kommer over mig.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Knap har jeg Fred, og knap har jeg Ro, knap har jeg Hvile, så kommer Uro!