Job 24

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

Hvorfor har ej den Almægtige opsparet Tider, hvi får de, som kender ham, ikke hans Dage at se?

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

De onde flytter Markskel, ranede Hjorde har de på Græs.

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

faderløses Æsel fører de bort, tager Enkens Okse som Borgen:

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

de trænger de fattige af Vejen. Landets arme må alle skjule sig.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Som vilde Æsler i Ørkenen går de ud til deres Gerning søgende efter Næring; Steppen er Brød for Børnene.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

De høster på Marken om Natten, i Rigmandens Vingård sanker de efter.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Om Natten ligger de nøgne, uden Klæder, uden Tæppe i Hulden.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

De vædes af Bjergenes Regnskyl, klamrer sig af Mangel på Ly til Klippen.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

- Man river den faderløse fra Brystet, tager den armes Barn som Borgen.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Nøgne vandrer de, uden Klæder, sultne bærer de Neg;

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

mellem Murene presser de Olie. de træder Persen og tørster.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

De drives fra By og Hus, og Børnenes Hunger skriger. Men Gud, han ænser ej vrangt.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

Andre hører til Lysets Fjender, de kender ikke hans Veje og holder sig ej på hans Stier:

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

Før det lysner, står Morderen op, han myrder arm og fattig; om Natten sniger Tyven sig om;

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

Horkarlens Øje lurer på Skumring, han tænker: "Intet Øje kan se mig!" og skjuler sit Ansigt under en Maske.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

I Mørke bryder de ind i Huse, de lukker sig inde om Dagen, thi ingen af dem vil vide af Lys.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

For dem er Mørket Morgen, thide er kendt med Mørkets Rædsler.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Over Vandfladen jages han hen, hans Arvelod i Landet forbandes, han færdes ikke på Vejen til Vingården.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Som Tørke og Hede tager Snevand, så Dødsriget dem, der har syndet.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Han er glemt på sin Hjemstavns Torv, hans Storhed kommes ej mer i Hu, Uretten knækkes som Træet.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Han var ond mod den golde, der ikke fødte, mod Enken gjorde han ikke vel;

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

dem, det gik skævt, rev han bort i sin Vælde. Han står op og er ikke tryg på sit Liv,

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

han styrtes uden Håb og Støtte, og på hans Veje er idel Nød.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Hans Storhed er stakket, så er han ej mer, han bøjes og skrumper ind som Melde og skæres af som Aksenes Top.

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Og hvis ikke - hvo gør mig til Løgner, hvo gør mine Ord til intet?