Isaiah 32

Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;

Se, en Konge skal herske med Retfærd, Fyrster styre med Ret,

Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.

hver af dem som Læ imod Storm og Ly imod Regnskyl, som Bække i Ørk, som en vældig Klippes Skygge i tørstende Land.

És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

De seendes Øjne skal ej være blinde, de hørendes Ører skal lytte;

A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

letsindiges Hjerte skal nemme Kundskab, stammendes Tunge tale flydende, rent.

Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.

Dåren skal ikke mer kaldes ædel, højsindet ikke Skalken.

Mert a bolond *csak* bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

Thi Dåren taler kun Dårskab, hans Hjerte udtænker Uret for at øve Niddingsværk og prædike Frafald fra HERREN, lade den sultne være tom og den tørstige mangle Vand.

A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.

Skalkens Midler er onde, han oplægger lumske Råd for at ødelægge arme med Løgn, skønt Fattigmand godtgør sin Ret.

De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

Men den ædle har ædelt for og står fast i, hvad ædelt er.

Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!

Op, hør min Røst, I sorgløse Kvinder, I trygge Døtre, lyt til min Tale!

Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

Om År og Dag skal I trygge skælve, thi med Vinhøst er det ude, der kommer ej Frugthøst.

Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

Bæv, I sorgløse, skælv, I trygge, klæd jer af og blot jer, bind Sæk om Lænd;

Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.

slå jer for Brystet og klag over yndige Marker, frugtbare Vinstokke,

Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;

mit Folks med Tidseltorn dækkede Jord, ja, hvert Glædens Hus, den jublende By!

A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

Thi Paladset er øde, Bylarmen standset, Ofel med Tårnet en Grushob for evigt, Vildæslers Fryd, en Græsgang for Hjorde -

Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;

til Ånd fra det høje udgydes over os. Da bliver Ørkenen til Frugthave, Frugthaven regnes for Skov.

És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;

Ret fæster Bo i Ørkenen, i Frugthaven dvæler Retfærd;

És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

Retfærds Frugt bliver Fred og Rettens Vinding Tryghed for evigt.

Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

Da bor mit Folk i Fredens Hjem, i trygge Boliger, sorgfri Pauluner.

De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!

Skoven styrter helt, Byen bøjes dybt.

Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

Salige I, som sår ved alle Vande, lader Okse og Æsel frit løbe om!