Psalms 78

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Vyučující, Azafovi. Pozoruj, lide můj, zákona mého, nakloňte uší svých k slovům úst mých.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Otevru v podobenství ústa svá, vypravovati budu přípovídky starobylé.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Co jsme slýchali i poznali, a co nám otcové naši vypravovali,

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Nezatajíme toho před syny jejich, kteříž budoucím potomkům svým vypravovati budou chvály Hospodinovy, ano i moc jeho a divné skutky jeho, kteréž činil.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Neboť jest vyzdvihl svědectví v Jákobovi, a zákon vydal v Izraeli, což přikázal otcům našim, aby v známost uvodili synům svým,

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Aby to poznal věk potomní, synové, kteříž se zroditi měli, a ti povstanouce, aby vypravovali dítkám svým,

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Aby pokládali v Bohu naději svou, a nezapomínali se na skutky Boha silného, ale ostříhali přikázaní jeho,

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Aby nebývali jako otcové jejich, pokolení zpurné a protivné, národ, kterýž nenapravil srdce svého, a nebyl věrný Bohu silnému duch jeho.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Jako synové Efraim zbrojní, ač uměle z lučiště stříleli, však v čas boje zpět se obrátili,

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Nebo neostříhali smlouvy Boží, a v zákoně jeho zpěčovali se choditi.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Zapomenuli se na činy jeho, a na divné skutky jeho, kteréž jim ukázal.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Před otci jejich činil divy v zemi Egyptské, na poli Soan.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Rozdělil moře, a převedl je; učinil, aby stály vody jako hromada.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Vedl je ve dne v oblace, a každé noci v jasném ohni.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Protrhl skály na poušti, a napájel je jako z propastí velikých.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Vyvedl potoky z skály, a učinil, aby vody tekly jako řeky.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

A však vždy přičíněli hříchů proti němu, a popouzeli Nejvyššího na poušti.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

A pokoušeli Boha silného v srdci svém, žádajíce pokrmu podlé líbosti své.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

A mluvili proti Bohu, řkouce: Zdaliž bude moci Bůh silný připraviti stůl na této poušti?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Aj, udeřilť jest v skálu, a tekly vody, a řeky se rozvodnily. Zdali také bude moci dáti chleba? Zdali nastrojí masa lidu svému?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

A protož uslyšav Hospodin, rozhněval se, a oheň zažžen jest proti Jákobovi, a prchlivost vstoupila na Izraele,

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Proto že se nedověřili Bohu, a neměli naděje v spasení jeho,

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Ačkoli rozkázal oblakům shůry, a průduchy nebeské otevřel,

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

A dštil na ně mannou ku pokrmu, a obilé nebeské dával jim.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Chléb mocných jedl člověk, seslal jim pokrmů do sytosti.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Obrátil vítr východní u povětří, a přivedl mocí svou vítr polední.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

I dštil na ně masem jako prachem, a ptactvem pernatým jako pískem mořským.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Spustil je do prostřed vojska jejich, a všudy vůkol stanů jejich.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

I jedli, a nasyceni jsou hojně, a dal jim to, čehož žádali.

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Ještě nevyplnili žádosti své, ještě pokrm byl v ústech jejich,

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

A v tom prchlivost Boží připadla na ně, a zbil tučné jejich, a přední Izraelské porazil.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

S tím se vším vždy ještě hřešili, a nevěřili předivným skutkům jeho.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

A protož dopustil na ně, že marně skonali dny své, a léta svá s chvátáním.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Když je hubil, jestliže ho hledali, a zase k Bohu silnému hned na úsvitě se navraceli,

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Rozpomínajíce se na to, že Bůh byl skála jejich, a Bůh silný nejvyšší vykupitel jejich:

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

(Ačkoli mu s pochlebenstvím mluvili ústy svými, a jazykem svým lhali jemu.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

A srdce jejich nebylo upřímé před ním, aniž se věrně měli v smlouvě jeho),

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

On jsa milosrdný, odpouštěl nepravosti jejich, a nezahladil jich; častokrát odvracel hněv svůj, a nevzbuzoval vší zůřivosti své.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Nebo pamatoval, že jsou tělo, vítr, kterýž odchází, a nenavracuje se zase.

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Kolikrát jsou ho dráždili na poušti, a k bolesti přivodili na pustinách.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Týž i týž navracujíce se, pokoušeli Boha silného, a svatému Izraelskému cíle vyměřovali.

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Nepamatovali na moc jeho, a na ten den, v kterémž je vysvobodil z ssoužení,

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Když činil v Egyptě znamení svá, a zázraky své na poli Soan,

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Když obrátil v krev řeky a potoky jejich, tak že jich píti nemohli.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Dopustil na ně směsici žížal, aby je žraly, a žáby, aby je hubily.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

A dal chroustům úrody jejich, a úsilí jejich kobylkám.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Stloukl krupami réví jejich, a stromy fíkové jejich ledem.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Vydal krupobití na hovada jejich, a na dobytek jejich uhlí řeřavé.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Poslal na ně prchlivost hněvu svého, rozpálení, zůřivost i ssoužení, dopustiv na ně anděly zlé.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Uprostrannil stezku prchlivosti své, neuchoval od smrti duše jejich, ano i na hovada jejich mor dopustil.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

A pobil všecko prvorozené v Egyptě, prvotiny síly v staních Chamových.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Ale lid svůj vyvedl jako ovce, a vodil se s nimi jako s stádem po poušti.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Vodil je v bezpečnosti, tak že nestrašili, nepřátely pak jejich přikrylo moře,

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Až je přivedl ku pomezí svatosti své, na horu tu, kteréž dobyla pravice jeho.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Vyhnav před tváří jejich národy, způsobil to, aby jim na provazec dědictví jejich přišli, a aby přebývala v staních jejich pokolení Izraelská.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Však vždy předce pokoušeli a dráždili Boha nejvyššího, a svědectví jeho neostříhali.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Ale zpět odšedše, převráceně činili, jako i předkové jejich; uchýlili se jako mylné lučiště.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Nebo popouzeli ho výsostmi svými, a rytinami svými k horlení přivedli jej.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Slyšel Bůh, a rozhněval se, a u velikou ošklivost vzal Izraele,

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Tak že opustiv příbytek v Sílo, stánek, kterýž postavil mezi lidmi,

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Vydal v zajetí sílu svou, a slávu svou v ruce nepřítele.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Dal pod meč lid svůj, a na dědictví své se rozhněval.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Mládence jeho sežral oheň, a panny jeho nebyly chváleny.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Kněží jejich od meče padli, a vdovy jejich neplakaly.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Potom pak procítil Pán jako ze sna, jako silný rek, kterýž po víně sobě vykřikuje.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

A ranil nepřátely své po zadu, a u věčné pohanění je vydal.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Ačkoli pak pohrdl stánkem Jozefovým, a pokolení Efraimova nevyvolil,

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Však vyvolil pokolení Judovo, horu Sion, kterouž zamiloval.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

A vystavěl sobě, jako hrad vysoký, svatyni svou, jako zemi, kterouž utvrdil na věky.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

A vyvolil Davida služebníka svého, vzav jej od chlévů stáda.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Když chodil za ovcemi březími, zavedl jej, aby pásl Jákoba, lid jeho, a Izraele, dědictví jeho.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Kterýž pásl je v upřímnosti srdce svého, a zvláštní opatrností rukou svých vodil je.