Psalms 74

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Vyučující, Azafův. Proč, ó Bože, nás tak do konce zamítáš? Proč roznícena jest prchlivost tvá proti stádci pastvy tvé?
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Rozpomeň se na shromáždění své, jehož jsi od starodávna dobyl a vykoupil, na proutek dědictví svého, na Sion horu tuto, na níž přebýváš.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Přispějž k hrozným pustinám. Jak všecko pohubil nepřítel v svatyni!
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Řvali nepřátelé tvoji u prostřed shromáždění tvých, a na znamení toho zanechali množství korouhví svých.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Za hrdinu jmín byl ten, kterýž co nejvýše zdvihl sekeru, roubaje vazbu dříví jeho.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
A nyní již řezby jeho napořád sekerami a palicemi otloukají.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Uvrhli oheň do svatyně tvé, na zem zřítivše, poškvrnili příbytku jména tvého.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Řekli v srdci svém: Vyhubme je napořád. Takž vypálili všecky stánky Boha silného v zemi.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*
Znamení svých nevidíme, jižť není proroka, aniž jest mezi námi, kdo by věděl, dokud to stane.
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
I dokudž, ó Bože, útržky činiti bude odpůrce? A nepřítel ustavičně-liž rouhati se bude jménu tvému?
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!
Proč zdržuješ ruku svou, a pravice své z lůna svého nevzneseš?
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Však jsi ty, Bože, král můj od starodávna, působíš hojné spasení u prostřed země.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Ty silou svou rozdělil jsi moře, a potřels hlavy draků u vodách.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Ty jsi potřel hlavu Leviatanovi, dal jsi jej za pokrm lidu na poušti.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Ty jsi otevřel vrchoviště a potoky, ty jsi osušil i řeky prudké.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Tvůjť jest den, tvá jest také i noc, světlo i slunce ty jsi učinil.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Ty jsi založil všecky končiny země, léto i zimy ty jsi sformoval.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Rozpomeniž se na to, že útržky činil ten odpůrce Hospodinu, a lid bláznivý jak se jménu tvému rouhal.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Nevydávejž té zběři duše hrdličky své,na stádce chudých svých nezapomínej se na věky.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Ohlédni se na smlouvu; nebo plní jsou i nejtmavější koutové země peleší ukrutnosti.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Nechažť bídní neodcházejí s hanbou, chudý a nuzný ať chválí jméno tvé.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Povstaniž, ó Bože, a veď při svou, rozpomeň se na pohanění, kteréžť se děje od nesmyslných na každý den.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Nezapomínej se na vykřikování svých nepřátel, a na hluk proti tobě povstávajících, kterýž se silí ustavičně.