Psalms 44

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Přednímu zpěváku z synů Chóre, vyučující.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Bože, ušima svýma slýchali jsme, a otcové naši vypravovali nám o skutcích, kteréž jsi činíval za dnů jejich, za dnů starodávních.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Tys sám rukou svou vyhnal pohany, a vštípil jsi je; potřel jsi lidi, a je jsi rozplodil.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Neboť jsou neopanovali země mečem svým, aniž jim rámě jejich spomohlo, ale pravice tvá a rámě tvé, a světlost oblíčeje tvého, proto že jsi je zamiloval.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Ty jsi sám král můj, ó Bože, udílejž hojného spasení Jákobova.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

V toběť jsme protivníky naše potírali, a ve jménu tvém pošlapávali jsme povstávající proti nám.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Neboť jsem v lučišti svém naděje neskládal, aniž mne kdy obránil meč můj.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Ale ty jsi nás vysvobozoval od nepřátel našich, a kteříž nás nenávidí, ty jsi zahanboval.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

A protož chválíme tě Boha na každý den, a jméno tvé ustavičně oslavujeme. Sélah.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Ale nyní jsi nás zahnal i zahanbil, a nevycházíš s vojsky našimi.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Obrátil jsi nás nazpět, a ti, kteříž nás nenávidí, rozchvátali mezi sebou jmění naše.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Oddal jsi nás, jako ovce k snědení, i mezi pohany rozptýlil jsi nás.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Prodal jsi lid svůj bez peněz, a nenadsadils mzdy jejich.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Vydal jsi nás k utrhání sousedům našim, ku posměchu a ku potupě těm, kteříž jsou vůkol nás.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Uvedl jsi nás v přísloví mezi národy, a mezi lidmi, aby nad námi hlavou zmítáno bylo.

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Na každý den styděti se musím, a hanba tváři mé přikrývá mne,

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

A to z příčiny řeči utrhajícího a hanějícího, z příčiny nepřítele a vymstívajícího se.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Všecko to přišlo na nás, a však jsme se nezapomenuli na tě, aniž jsme zrušili smlouvy tvé.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Neobrátilo se nazpět srdce naše, aniž se uchýlil krok náš od stezky tvé,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Ačkoli jsi nás byl potřel na místě draků, a přikryl jsi nás stínem smrti.

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Kdybychom se byli zapomenuli na jméno Boha svého, a pozdvihli rukou svých k bohu cizímu,

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Zdaliž by toho Bůh byl nevyhledával? Nebo on zná skrytosti srdce.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Anobrž pro tebe mordováni býváme každého dne, jmíni jsme jako ovce k zabití oddané.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

Procitiž, proč spíš, ó Pane? Probudiž se, a nezaháněj nás na věky.

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

I pročež tvář svou skrýváš, a zapomínáš se na trápení a ssoužení naše?

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *

Nebotě se již sklonila až k prachu duše naše, přilnul k zemi život náš. [ (Psalms 44:27) Povstaniž k našemu spomožení, a vykup nás pro své milosrdenství. ]