Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Proč se bouří národové, a lidé daremné věci přemyšlují?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Sstupují se králové zemští, a knížata se spolu radí proti Hospodinu, a proti pomazanému jeho,

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Říkajíce: Roztrhejme svazky jejich, a zavrzme od sebe provazy jejich.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Ale ten, jenž přebývá v nebesích, směje se, Pán posmívá se jim.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Tehdáž mluviti bude k nim v hněvě svém, a v prchlivosti své předěsí je, řka:

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Jáť jsem ustanovil krále svého nad Sionem, horou svatou mou.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Vypravovati budu úsudek. Hospodin řekl ke mně: Syn můj ty jsi, já dnes zplodil jsem tě.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Požádej mne, a dámť národy, dědictví tvé, a končiny země, vládařství tvé.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Roztlučeš je prutem železným, a jako nádobu hrnčířskou roztříštíš je.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

A protož, králové, nyní srozumějte, vyučujte se, soudcové zemští.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Služte Hospodinu v bázni, a veselte se s třesením.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Líbejte syna, aby se nerozhněval, a zhynuli byste na cestě, jakž by se jen málo zapálil hněv jeho. Blahoslavení jsou všickni, kteříž doufají v něho.