Psalms 16

Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

Zlatý zpěv Davidův. Ostříhej mne, Bože silný, neboť v tebe doufám.

Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

Rciž, duše má, Hospodinu: Ty jsi Pán můj, dobrota má nic tobě neprospěje.

A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.

Ale svatým, kteříž jsou na zemi, a znamenitým, v nichž všecka líbost má.

Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más *isten után* sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

Rozmnožují bolesti své ti, kteříž k cizímu bohu chvátají; neokusím obětí jejich ze krve, aniž vezmu jména jejich ve rty své.

Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

Hospodin jest částka dílu mého a kalicha mého; ty zdržuješ los můj.

Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

Provazcové padli mi na místech veselých, a dědictví rozkošné dostalo se mi.

Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Dobrořečiti budu Hospodinu, kterýž mi radí; nebo i v noci vyučují mne ledví má.

Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

Představuji Hospodina před oblíčej svůj vždycky, a kdyžť jest mi po pravici, nikoli se nepohnu.

Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

Z té příčiny rozveselilo se srdce mé, a zplésala sláva má, ano i tělo mé v bezpečnosti přebývati bude.

Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Nebo nenecháš duše mé v pekle, aniž dopustíš svatému svému viděti porušení.

Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Známou učiníš mi cestu života; sytost hojného veselí jest před oblíčejem tvým, a dokonalé utěšení po pravici tvé až na věky.