Proverbs 30

Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

Slova Agura, syna Jáke. Sepsání řečí muže toho k Itielovi, k Itielovi a Uchalovi.

Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

Jistě žeť jsem hloupější nad jiné, tak že rozumnosti člověka obecného nemám,

És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

Aniž jsem se naučil moudrosti, a umění svatých neumím.

Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

Kdo vstoupil v nebe, i sstoupil? Kdo sebral vítr do hrstí svých? Kdo shrnul vody v roucho své? Kdo upevnil všecky končiny země? Které jméno jeho, a jaké jméno syna jeho, víš-li?

Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

Všeliká výmluvnost Boží přečištěná jest; onť jest štít doufajících v něho.

Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

Nepřidávej k slovům jeho, aby tě nekáral, a byl bys ve lži postižen.

Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.

Dvou věcí žádám od tebe, neoslýchejž mne, prvé než umru:

A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.

Marnost a slovo lživé vzdal ode mne, chudoby neb bohatství nedávej mi, živ mne pokrmem vedlé potřeby mé,

Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

Abych snad nasycen jsa, tě nezapřel, a neřekl: Kdo jest Hospodin? a abych zchudna, nekradl, a nebral naprázdno jména Hospodina Boha svého.

Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.

Nesoč na služebníka před pánem jeho, aťby nezlořečil, a ty abys nehřešil.

*Van oly* nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.

Jest pokolení, kteréž otci svému zlořečí, a matce své nedobrořečí.

*Van* nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.

Jest pokolení čisté samo u sebe, ačkoli od nečistot svých není obmyto.

*Van* kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

Jest pokolení, jehož vysoké jsou oči, a víčka jeho jsou vyzdvižená.

*Van* olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.

Jest pokolení, jehož zubové jsou mečové, a třenovní zubové jeho nožové, k zžírání chudých na zemi a nuzných na světě.

A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

Pijavice má dvě dcery říkající: Dej, dej. Tři věci nebývají nasyceny, anobrž čtyry, kteréž nikdy neřeknou: Dosti:

A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!

Peklo a život neplodné, země též nebývá nasycena vodou, a oheň neříká: Dosti.

A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

Oko, kteréž se posmívá otci, a pohrdá poslušenstvím matky, vyklubí krkavci potoční, aneb snědí je orličata.

E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

Tři tyto věci skryty jsou přede mnou, nýbrž čtyry, kterýchž neznám:

A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

Cesty orlice v povětří, cesty hada na skále, cesty lodí u prostřed moře, a cesty muže při panně.

Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

Takováž jest cesta ženy cizoložné: Jí, a utře ústa svá, a dí: Nepáchala jsem nepravosti.

Három *dolog* alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

Pode třmi věcmi pohybuje se země, anobrž pod čtyřmi, jichž nemůž snésti:

A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

Pod služebníkem, když kraluje, a bláznem, když se nasytí chleba;

A gyűlölt asszony alatt, ha *mégis* férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.

Pod omrzalou, když se vdá, a děvkou, když dědičkou bývá paní své.

E négy apró állata *van* a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

Čtyry tyto věci jsou malé na zemi, a však jsou moudřejší nad mudrce:

A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

Mravenci, lid nesilný, kteříž však připravují v létě pokrm svůj;

A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;

Králíkové, lid nesilný, kteříž však stavějí v skále dům svůj;

Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

Krále nemají kobylky, a však vycházejí po houfích všecky;

A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

Pavouk rukama dělá, a bývá na palácích královských.

Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.

Tři tyto věci udatně vykračují, anobrž čtyry, kteréž zmužile chodí:

Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;

Lev nejsilnější mezi zvířaty, kterýž neustupuje před žádným;

A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

Přepásaný na bedrách kůň neb kozel, a král, proti němuž žádný nepovstává.

Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

Jestliže jsi bláznil, vynášeje se, a myslil-lis zle, ruku na ústa polož.

Mert *miképen* a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: *úgy* a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

Kdo tluče smetanu, stlouká máslo, a stiskání nosu vyvodí krev, tak popouzení k hněvu vyvodí svár.