Proverbs 26

Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

Jako sníh v létě, a jako déšť ve žni, tak nepřipadá na blázna čest.

Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

Jako vrabec přenáší se, a vlaštovice létá, tak zlořečení bez příčiny nedojde.

Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.

Bič na koně, uzda na osla, a kyj na hřbet blázna.

Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

Neodpovídej bláznu podlé bláznovství jeho, abys i ty jemu nebyl podobný.

Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

Odpověz bláznu podlé bláznovství jeho, aby sám u sebe nebyl moudrý.

A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

Jako by nohy osekal, bezpráví se dopouští ten, kdož svěřuje poselství bláznu.

*Mint* a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

Jakož nejednostejní jsou hnátové kulhavého, tak řeč v ústech bláznů.

Mint a ki követ köt a parittyába, úgy *cselekszik,* a ki a bolondnak tisztességet tesz.

Jako vložiti kámen do praku, tak jest, když kdo ctí blázna.

*Mint* a részeg ember kezébe akad a tövis, *úgy akad* az eszes mondás a bolondoknak szájába.

Trn, kterýž se dostává do rukou opilého, jest přísloví v ústech bláznů.

Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

Veliký pán stvořil všecko, a dává odplatu bláznu, i odměnu přestupníkům.

Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

Jakož pes navracuje se k vývratku svému, tak blázen opětuje bláznovství své.

Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől *jobb* reménységed legyen, hogynem mint a felől!

Spatřil-li bys člověka, an jest moudrý sám u sebe, naděje o bláznu lepší jest než o takovém.

Azt mondja a rest: ordító *oroszlán* van az úton! oroszlán van az utczákon!

Říká lenoch: Lev lítý jest na cestě, lev jest v ulici.

*Mint* az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.

Dvéře se obracejí na stežejích svých, a lenoch na lůži svém.

Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

Schovává lenivý ruku svou za ňadra; těžko mu vztáhnouti ji k ústům svým.

Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

Moudřejší jest lenivý u sebe sám, nežli sedm odpovídajících s soudem.

Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.

Psa za uši lapá, kdož odcházeje, hněvá se ne v své při.

Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

Jako nesmyslný vypouští jiskry a šípy smrtelné,

Olyan *az,* a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

Tak jest každý, kdož oklamává bližního, a říká: Zdaž jsem nežertoval?

Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.

Když není drev, hasne oheň; tak když nebude klevetníka, utichne svár.

Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, *olyan* a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.

Uhel mrtvý k roznícení, a drva k ohni, tak člověk svárlivý k roznícení svady.

A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.

Slova utrhače jako ubitých, ale však sstupují do vnitřností života.

*Mint* a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, *olyanok* a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

Stříbrná trůska roztažená po střepě jsou rtové protivní a srdce zlé.

Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.

Rty svými za jiného se staví ten, jenž nenávidí, ale u vnitřnosti své skládá lest.

Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

Když se ochotný ukáže řečí svou, nevěř mu; nebo sedmera ohavnost jest v srdci jeho.

Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.

Přikrývána bývá nenávist chytře, ale zlost její zjevena bývá v shromáždění.

A ki vermet ás *másnak,* abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

Kdo jámu kopá, do ní upadá, a kdo valí kámen, na něj se obrací.

A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott *embert,* és a hízelkedő száj romlást szerez.

Člověk jazyka ošemetného v nenávisti má ponížené, a ústy úlisnými způsobuje pád.