Proverbs 1

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

Přísloví Šalomouna syna Davidova, krále Izraelského,

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Ku poznání moudrosti a cvičení, k vyrozumívání řečem rozumnosti,

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

K dosažení vycvičení v opatrnosti, spravedlnosti, soudu a toho, což pravého jest,

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Aby dána byla hloupým důmyslnost, mládenečku umění a prozřetelnost.

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

Když poslouchati bude moudrý, přibude mu umění, a rozumný bude vtipnější,

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

K srozumění podobenství, a výmluvnosti řeči moudrých a pohádkám jejich.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

Bázeň Hospodinova jest počátek umění, moudrostí a cvičením pohrdají blázni.

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

Poslouchej, synu můj, cvičení otce svého, a neopouštěj naučení matky své.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

Neboť to přidá příjemnosti hlavě tvé, a bude zlatým řetězem hrdlu tvému.

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Synu můj, jestliže by tě namlouvali hříšníci, nepřivoluj.

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Jestliže by řekli: Poď s námi, úklady čiňme krvi, skryjeme se proti nevinnému bez ostýchání se;

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

Sehltíme je jako hrob za živa, a v cele jako ty, jenž sstupují do jámy;

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

Všelijakého drahého zboží dosáhneme, naplníme domy své loupeží;

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

Vrz los svůj mezi nás, měšec jeden budeme míti všickni:

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

Synu můj, nevycházej na cestu s nimi, zdrž nohu svou od stezky jejich;

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

Nebo nohy jejich ke zlému běží, a pospíchají k vylévání krve.

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

Jistě, že jakož nadarmo roztažena bývá sít před očima jakéhokoli ptactva,

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

Tak tito proti krvi své ukládají, skrývají se proti dušem svým.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Takovéť jsou cesty každého dychtícího po zisku, duši pána svého uchvacuje.

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

Moudrost vně volá, na ulicech vydává hlas svůj.

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

V největším hluku volá, u vrat brány, v městě, a výmluvnosti své vypravuje, řka:

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

Až dokud hloupí milovati budete hloupost, a posměvači posměch sobě libovati, a blázni nenáviděti umění?

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Obraťtež se k domlouvání mému. Hle, vynáším vám ducha svého, a v známost vám uvodím slova svá.

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

Poněvadž jsem volala, a odpírali jste; vztahovala jsem ruku svou, a nebyl, kdo by pozoroval,

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

Anobrž strhli jste se všeliké rady mé, a trestání mého jste neoblíbili:

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

Pročež i já v bídě vaší smáti se budu, posmívati se budu, když přijde to, čehož se bojíte,

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

Když přijde jako hrozné zpuštění to, čehož se bojíte, a bída vaše jako bouře nastane, když přijde na vás trápení a ssoužení.

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Tehdy volati budou ke mně, a nevyslyším; ráno hledati mne budou, a nenaleznou mne.

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

Proto že nenáviděli umění, a bázně Hospodinovy nevyvolili,

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Aniž povolili radě mé, ale pohrdali všelikým domlouváním mým.

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

Protož jísti budou ovoce skutků svých, a radami svými nasyceni budou.

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

Nebo pokoj hloupých zmorduje je, a štěstí bláznů zahubí je.

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

Ale kdož mne poslouchá, bydliti bude bezpečně, pokoj maje před strachem zlých věcí.