Judges 17

Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;

Byl pak muž nějaký s hory Efraim, jehož jméno bylo Mícha.

És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!

Kterýž řekl matce své: Ten tisíc a sto stříbrných, kteříž vzati byli tobě, pro něž jsi zlořečila a mluvilas přede mnou, hle, stříbro to u mne jest, já jsem je vzal. I řekla matka jeho: Požehnaný jsi, synu můj, od Hospodina.

És visszaadta az ezerszáz ezüst*pénzt* az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.

Navrátil tedy ten tisíc a sto stříbrných matce své. I řekla matka jeho: Jižť jsem zajisté posvětila stříbro to Hospodinu z ruky své, a tobě synu svému, aby udělán byl obraz rytý a slitý. Protož nyní dám je tobě.

De ő *megint* visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüst*pénzt,* és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból *egy* faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.

On pak navrátil to stříbro matce své, z něhož vzala matka jeho dvě stě stříbrných, a dala zlatníku. I udělal z nich obraz rytý a slitý, kterýž byl v domě Míchově.

És a férfiúnak, Míkának volt *egy* temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn néki papja.

Měl pak ten Mícha chrám bohů, i udělal efod a terafim, a naplnil ruce jednoho z synů svých, aby mu byl knězem.

Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.

Toho času nebylo krále v Izraeli; jeden každý, což se mu za dobré vidělo, to činil.

Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.

Byl pak mládenec z Betléma Judova, totiž z čeledi Judovy, kterýž, jsa Levíta, byl tam pohostinu.

És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol *helyet* talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.

Odšel tedy člověk ten z města Betléma Judova, aby byl pohostinu, kdež by se mu koli nahodilo. I přišel na horu Efraim, až k domu Míchovu, jda cestou svou.

És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék *helyet.*

Jemuž řekl Mícha: Odkud jdeš? Odpověděl mu: Já jsem Levíta, z Betléma Judova beru se, abych byl pohostinu, kdež by mi se koli nahodilo.

És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendőnként tíz ezüst*pénzt* és egy öltöző ruhát és eledelt. És a Lévita beszegődött.

I řekl jemu Mícha: Zůstaň u mne, a buď mi za otce a za kněze, a buduť dávati deset stříbrných na každý rok, a dvoje roucho i stravu tvou. I šel Levíta.

És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.

Líbilo se pak Levítovi zůstati u muže toho, a byl u něho mládenec ten, jako jeden z synů jeho.

És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.

I posvětil Mícha rukou Levíty, a byl mu mládenec ten za kněze; i bydlil v domě jeho.

És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.

Řekl pak Mícha: Nyníť vím, že mi dobře učiní Hospodin, proto že mám toho Levítu za kněze.