Job 36

És folytatá Elihu, és monda:
Zatím přidal Elihu, a řekl:
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Postrp mne maličko, a oznámímť šíře; neboť mám ještě, co bych za Boha mluvil.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Vynesu smysl svůj zdaleka, a stvořiteli svému přivlastním spravedlnost.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.
V pravdě, žeť nebudou lživé řeči mé; zdravě smýšlejícího máš mne s sebou.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Aj, Bůh silný mocný jest, aniž svých zamítá; silný jest, a srdce udatného.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Neobživuje bezbožného, chudým pak k soudu dopomáhá.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Neodvrací od spravedlivého očí svých, nýbrž s králi na stolici sází je na věky, i bývají zvýšeni.
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Pakli by poutami sevříni byli, zapleteni jsouce provazy ssoužení:
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*
Tudy jim v známost uvodí hřích jejich, a že přestoupení jejich se ssilila.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
A tak otvírá sluch jejich, aby se napravili, anobrž mluví jim, aby se navrátili od nepravosti.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Uposlechnou-li a budou-li jemu sloužiti, stráví dny své v dobrém, a léta svá v potěšení.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Pakli neuposlechnou, od meče sejdou, a pozdychají bez umění.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Nebo kteříž jsou nečistého srdce, přivětšují hněvu, aniž k němu volají, když by je ssoužil.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Protož umírá v mladosti duše jejich, a život jejich s smilníky.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Vytrhuje, pravím, ssouženého z jeho ssoužení, a ty, jejichž sluch otvírá, v trápení.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
A tak by i tebe přenesl z prostředku úzkosti na širokost, kdež není stěsnění, a byl by pokojný stůl tvůj tukem oplývající.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Ale ty zasloužils, abys jako bezbožný souzen byl; soud a právo na tě dochází.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Jistě strach, aby tě neuvrhl Bůh u větší ránu, tak že by jakkoli veliká výplaty mzda, tebe nevyprostila.
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Zdaliž by sobě co vážil bohatství tvého? Jistě ani nejvýbornějšího zlata, ani jakékoli síly neb moci tvé.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Nechvátejž tedy k noci, v kterouž odcházejí lidé na místo své.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Hleď, abys se neohlédal na marnost, zvoluje ji raději, nežli ssoužení.
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Aj, Bůh silný nejvyšší jest mocí svou. Kdo jemu podobný učitel?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?
Kdo jemu vyměřil cestu jeho? Kdo jemu smí říci: Činíš nepravost?
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Pamětliv buď raději, abys vyvyšoval dílo jeho, kteréž spatřují lidé,
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Kteréž, pravím, všickni lidé vidí, na něž člověk patří zdaleka.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Nebo Bůh silný tak jest veliký, že ho nemůžeme poznati, počet let jeho jest nevystižitelný.
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
On zajisté vyvodí krůpěje vod, kteréž vylévají déšť z oblaků jeho,
A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Když se rozpouštějí oblakové, a kropí na mnohé lidi.
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
(Anobrž vyrozumí-li kdo roztažení oblaků, a zvuku stánku jeho,
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Jak rozprostírá nad ním světlo své, aneb všecko moře přikrývá?
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Skrze ty věci zajisté tresce lidi, a též dává pokrmu hojnost.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Oblaky zakrývá světlo, a přikazuje mu ukrývati se za to, co je potkává.)
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *
Ohlašuje o něm zvuk jeho, též dobytek, a to hned, když pára zhůru vstupuje. [ (Job 36:34) Takéť se i nad tím děsí srdce mé, až se pohybuje z místa svého. ]