Job 35

Tovább is felele Elihu, és monda:

Ještě mluvil Elihu, a řekl:

Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

Domníváš-liž se, že jsi to s soudem řekl: Spravedlnost má převyšuje Boží?

Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

Nebo jsi řekl: Co mi prospěje, jaký užitek budu míti, bych i nehřešil?

Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

Já odpovím tobě místně, i tovaryšům tvým s tebou.

Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

Pohleď na nebe a viz, anobrž spatř oblaky, vyšší, než-lis ty.

Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

Jestliže bys hřešil, co svedeš proti němu? A byť se i rozmnožily nešlechetnosti tvé, co mu uškodíš?

Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

Budeš-li spravedlivý, čeho mu udělíš? Aneb co z ruky tvé vezme?

Az olyan embernek *árt* a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának *használ.*

Každémuť člověku bezbožnost jeho uškodí, a synu člověka spravedlnost jeho prospěje.

A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

Z množství nátisk trpících, kteréž k tomu přivodí, aby úpěli a křičeli pro ukrutnost povýšených,

De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

Žádný neříká: Kde jest Bůh stvořitel můj? Ješto on dává zpěv i v noci.

A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

On vyučuje nás nad hovada zemská, a nad ptactvo nebeské moudřejší nás činí.

Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

Tehdáž volají-li pro pýchu zlých, nebývají vyslyšáni.

Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

A jistě žeť ošemetnosti nevyslýchá Bůh silný, a Všemohoucí nepatří na ni.

Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

Mnohem méně, jestliže díš: Nepatříš na to. Sám s sebou vejdi v soud před ním, a doufej v něho.

Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

Ale nyní poněvadž nic není těch věcí, navštívil jej hněv jeho; nebo nechce znáti hojnosti této veliké.

Azért tátja fel Jób hívságra a száját, *és* szaporítja a szót értelem nélkül.

A protož marně Job otvírá ústa svá, hloupě rozmnožuje řeči své.