Job 34

És szóla Elihu, és monda:

Ještě mluvil Elihu, a řekl:

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

Poslouchejte, moudří, řečí mých, a rozumní, ušima pozorujte.

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

Nebo ucho řečí zkušuje, tak jako dásně okoušejí pokrmu.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

Soud sobě zvolme, a vyhledejme mezi sebou, co by bylo dobrého.

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

Nebo řekl Job: Spravedliv jsem, a Bůh silný zavrhl při mou.

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl *talált* hibám nélkül!

Své-liž bych pře ukrývati měl? Přeplněna jest bolestí rána má bez provinění.

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

Který muž jest podobný Jobovi, ješto by pil posměch jako vodu?

És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

A že by všel v tovaryšství s činiteli nepravosti, a chodil by s lidmi nešlechetnými?

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

Nebo řekl: Neprospívá to člověku líbiti se Bohu.

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

A protož, muži rozumní, poslouchejte mne. Odstup od Boha silného nešlechetnost a od Všemohoucího nepravost.

Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

Nebo on podlé skutků člověka odplací, a podlé toho, jaká jest čí cesta, působí, aby to nalézal.

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

A naprosto Bůh silný nečiní nic nešlechetně, a Všemohoucí nepřevrací soudu.

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

Kdo svěřil jemu zemi? A kdo zpořádal všecken okršlek?

Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

Kdyby se na něj obrátil, a ducha jeho i duši jeho k sobě vzal,

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

Umřelo by všeliké tělo pojednou, a tak by člověk do prachu se navrátil.

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, *és* a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

Máš-li tedy rozum, poslyš toho, pusť v uši své hlas řečí mých.

Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

Ješto ten, kterýž by v nenávisti měl soud, zdaliž by panovati mohl? Čili toho, jenž jest svrchovaně spravedlivý, za nešlechetného vyhlásíš?

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

Zdaliž sluší králi říci: Ó nešlechetný, a šlechticům: Ó bezbožní?

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

Mnohem méně tomu, kterýž nepřijímá osob knížat, aniž u něho má přednost urozený před nuzným; nebo dílo rukou jeho jsou všickni.

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas *is* eltűnik kéz nélkül!

V okamžení umírají, třebas o půl noci postrčeni bývají lidé, a pomíjejí, a zachvácen bývá silný ne rukou lidskou.

Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

Nebo oči jeho hledí na cesty člověka, a všecky kroky jeho on spatřuje.

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

Neníť žádných temností, ani stínu smrti, kdež by se skryli činitelé nepravosti.

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

Aniž zajisté vzkládá na koho více, tak aby se s Bohem silným souditi mohl.

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

Pyšné stírá bez počtu, a postavuje jiné na místa jejich.

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

Nebo zná skutky jejich; pročež na ně obrací noc, a potříni bývají.

Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

Jakožto bezbožné rozráží je na místě patrném,

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

Proto že odstoupili od něho, a žádných cest jeho nešetřili,

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

Aby dokázal, že připouští k sobě křik nuzného, a volání chudých že vyslýchá.

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

(Nebo když on spokojí, kdo znepokojí? A když skryje tvář svou, kdo jej spatří?)Tak celý národ, jako i každého člověka jednostejně,

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

Aby nekraloval člověk pokrytý, aby nebylo lidem ourazu.

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

Jistě žeť k Bohu silnému raději toto mluveno býti má: Ponesuť, nezruším.

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

Mimo to, nevidím-li čeho, ty vyuč mne; jestliže jsem nepravost páchal, neučiním toho víc.

Avagy te szerinted fizessen-é *csak azért,* mert ezt megveted, *és* hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

Nebo zdali vedlé tvého zdání odplacovati má, že bys ty toho neliboval, že bys ono zvoloval, a ne on? Pakli co víš jiného, mluv.

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

Muži rozumní se mnou řeknou, i každý moudrý poslouchaje mne,

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

Že Job hloupě mluví, a slova jeho nejsou rozumná.

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

Ó by zkušen byl Job dokonale, pro odmlouvání nám jako lidem nepravým,

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

Poněvadž k hříchu svému přidává i nešlechetnost, mezi námi také jen chloubu svou vynáší, a rozmnožuje řeči své proti Bohu.