Job 17

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Dýchání mé ruší se, dnové moji hynou, hrobu blízký jsem.

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

Jistě posměvači jsou u mne, a pro jejich mne kormoucení nepřichází ani sen na oči mé.

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Postav mi, prosím, rukojmě za sebe; kdo jest ten, nechť mi na to ruky podá.

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Nebo srdce jejich přikryl jsi, aby nerozuměli, a protož jich nepovýšíš.

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Kdož pochlebuje bližním, oči synů jeho zhynou.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Jistě vystavil mne za přísloví lidem, a za divadlo všechněm,

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Tak že pro žalost pošly oči mé, a oudové moji všickni stínu jsou podobni.

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

Užasnouť se nad tím upřímí, a však nevinný proti pokrytci vždy se zsilovati bude.

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Přídržeti se bude, pravím, spravedlivý cesty své, a ten, jenž jest čistých rukou, posilní se více.

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Tolikéž i vy všickni obraťte se, a poďte, prosím; neboť nenacházím mezi vámi moudrého.

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Dnové moji pomíjejí, myšlení má mizejí, přemyšlování, pravím, srdce mého.

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

Noc mi obracejí v den, a světla denního ukracují pro přítomnost temností.

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Abych pak čeho i očekával, hrob bude dům můj, ve tmě usteli ložce své.

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

Jámu nazovu otcem svým, matkou pak a sestrou svou červy.

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Kdež jest tedy očekávání mé? A kdo to, čím bych se troštoval, spatří?

Do skrýší hrobu sstoupí, poněvadž jest všechněm v prachu země odpočívati.