Job 16

Felele pedig Jób, és monda:

A odpovídaje Job, řekl:

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Slyšel jsem již podobných věcí mnoho; všickni vy nepříjemní jste těšitelé.

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Bude-liž kdy konec slovům povětrným? Aneb co tě popouzí, že tak mluvíš?

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Zdaliž bych já tak mluviti mohl, jako vy, kdybyste byli na místě mém? Shromažďoval-li bych proti vám slova, aneb potřásal na vás hlavou svou?

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

Nýbrž posiloval bych vás ústy svými, a otvírání rtů mých krotilo by bolest.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Buď že mluvím, neumenšuje se bolesti mé, buď že tak nechám, neodchází ode mne.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Ale ustavičně zemdlívá mne; nebo jsi mne, ó Bože, zbavil všeho shromáždění mého.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

A vrásky jsi mi zdělal; což mám za svědka, ano patrná na mně hubenost má na tváři mé to osvědčuje.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Prchlivost jeho zachvátila mne, a vzal mne v nenávist, škřipě na mne zuby svými; jako nepřítel můj zaostřil oči své na mne.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Rozedřeli na mne ústa svá, potupně mne poličkujíce, proti mně se shromáždivše.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Vydal mne Bůh silný nešlechetníku, a v ruce bezbožných uvedl mne.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Pokoje jsem užíval, však potřel mne, a uchopiv mne za šíji mou, roztříštil mne, a vystavil mne sobě za cíl.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Obklíčili mne střelci jeho, rozťal ledví má beze vší lítosti, a vylil na zem žluč mou.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Ranil mne ranou na ránu, outok učinil na mne jako silný.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Žíni jsem ušil na zjízvenou kůži svou, a zohavil jsem v prachu sílu svou.

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

Tvář má oduřavěla od pláče, a na víčkách mých stín smrti jest.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

Ne pro nějaké bezpraví v rukou mých; nebo i modlitba má čistá jest.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Ó země, nepřikrývej krve mé, a nechť nemá místa volání mé.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Aj, nyní jestiť i v nebesích svědek můj, svědek můj, pravím, jest na výsostech.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Ó mudráci moji, přátelé moji, k Bohuť slzí oko mé.

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Ó by lze bylo muži v hádku s ním se vydati, jako synu člověka s přítelem svým.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *

Nebo léta mně odečtená přicházejí, a cestou, kterouž se zase nenavrátím, již se beru.