Job 15

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Tedy odpovídaje Elifaz Temanský, řekl:

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Zdali moudrý vynášeti má umění povětrné, aneb naplňovati východním větrem břicho své,

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Hádaje se slovy neprospěšnými, aneb řečmi neužitečnými?

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Anobrž vyprazdňuješ i bázeň Boží, a modliteb k Bohu činiti se zbraňuješ.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Osvědčujíť zajisté nepravost tvou ústa tvá, ač jsi koli sobě zvolil jazyk chytrých.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Potupují tě ústa tvá, a ne já, a rtové tvoji svědčí proti tobě.

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Zdaliž ty nejprv z lidí zplozen jsi, aneb prvé než pahrbkové sformován?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Zdaliž jsi tajemství Boží slyšel, že u sebe zavíráš moudrost?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Co víš, čehož bychom nevěděli? Čemu rozumíš, aby toho při nás nebylo?

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

I šedivýť i stařec mezi námi jest, ano i starší věkem než otec tvůj.

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Zdali malá jsou tobě potěšování Boha silného, čili něco je zastěňuje tobě?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Tak-liž tě jalo srdce tvé, a tak-liž blíkají oči tvé,

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Že smíš odpovídati Bohu silnému tak pyšně, a vypouštěti z úst svých ty řeči?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Nebo což jest člověk, aby se mohl očistiti, aneb spravedliv býti narozený z ženy?

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

An při svatých jeho není dokonalosti, a nebesa nejsou čistá před očima jeho,

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Nadto ohavný a neužitečný člověk, kterýž pije nepravost jako vodu.

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Já oznámím tobě, poslyš mne; to zajisté, což jsem viděl, vypravovati budu,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

Což moudří vynesli a nezatajili, slýchavše od předků svých.

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Jimž samým dána byla země, aniž přejíti mohl cizí prostředkem jejich.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Po všecky své dny bezbožný sám se bolestí trápí, po všecka, pravím léta, skrytá před ukrutníkem.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Zvuk strachu jest v uších jeho, že i v čas pokoje zhoubce připadne na něj.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Nevěří, by se měl navrátiti z temností, ustavičně očekávaje na sebe meče.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Bývá i tulákem, chleba hledaje, kde by byl, cítě, že pro něj nastrojen jest den temností.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Děsí jej nátisk a ssoužení, kteréž se silí proti němu, jako král s vojskem sšikovaným.

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

Nebo vztáhl proti Bohu silnému ruku svou, a proti Všemohoucímu postavil se.

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Útok učinil na něj, na šíji jeho s množstvím zdvižených štítů svých.

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

Nebo přiodíl tvář svou tukem svým, tak že se mu nadělalo faldů na slabinách.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

A bydlil v městech zkažených, a v domích, v nichž žádný nebydlil, kteráž v hromady rumu obrácena byla.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Avšak nezbohatneť, aniž stane moc jeho, aniž se rozšíří na zemi dokonalost takových.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Nevyjde z temností, mladistvou ratolest jeho usuší plamen, a tak zahyne od ducha úst svých.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Ale nevěří, že v marnosti jest ten, jenž bloudí, a že marnost bude směna jeho.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Před časem svým vyťat bude, a ratolest jeho nebude se zelenati.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Zmaří, jako vinný kmen nezralý hrozen svůj, a svrže květ svůj jako oliva.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Nebo shromáždění pokrytce spustne, a oheň spálí stany oslepených dary.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Kteřížto když počali ssužování, a porodili nepravost, hned břicho jejich strojí jinou lest.