Job 12

Felele erre Jób, és monda:

Odpověděv pak Job, řekl:

Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

V pravdě, že jste vy lidé, a že s vámi umře moudrost.

Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

I jáť mám srdce jako vy, aniž jsem zpozdilejší než vy, anobrž při komž toho není?

Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

Za posměch příteli svému jsem, kteréhož, když volá, vyslýchá Bůh; v posměchuť jest spravedlivý a upřímý.

A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

Pochodně zavržená jest (podlé smýšlení člověka pokoje užívajícího) ten, kterýž jest blízký pádu.

A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

Pokojné a bezpečné příbytky mají loupežníci ti, kteříž popouzejí Boha silného, jimž on uvodí dobré věci v ruku jejich.

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

Ano zeptej se třebas hovad, a naučí tě, aneb ptactva nebeského, a oznámí tobě.

Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

Aneb rozmluv s zemí, a poučí tě, ano i ryby mořské vypravovati budou tobě.

Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

Kdo nezná ze všeho toho, že ruka Hospodinova to učinila?

A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

V jehož ruce jest duše všelikého živočicha, a duch každého těla lidského.

Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

Zdaliž ucho slov rozeznávati nebude, tak jako dásně pokrmu okoušejí?

A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

Při starcích jest moudrost, a při dlouhověkých rozumnost.

Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

Nadto pak u Boha moudrost a síla, jehoť jest rada a rozumnost.

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja *az ajtót,* nem nyílik föl az.

Jestliže on boří, nemůže zase stavíno býti; zavírá-li člověka, nemůže býti otevříno.

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.

Hle, tak zastavuje vody, až i vysychají, a tak je vypouští, že podvracejí zemi.

Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

U něho jest síla a bytnost, jeho jest ten, kterýž bloudí, i kterýž v blud uvodí.

A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

On uvodí rádce v nemoudrost, a z soudců blázny činí.

A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

Svazek králů rozvazuje, a pasem přepasuje bedra jejich.

A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

On uvodí knížata v nemoudrost, a mocné vyvrací.

Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.

On odjímá řeč výmluvným, a soud starcům béře.

Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

On vylévá potupu na urozené, a sílu mocných zemdlívá.

Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

On zjevuje hluboké věci z temností, a vyvodí na světlo stín smrti.

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.

On rozmnožuje národy i hubí je, rozšiřuje národy i zavodí je.

Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.

On odjímá srdce předním z lidu země, a v blud je uvodí na poušti bezcestné,

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

Aby šámali ve tmě bez světla. Summou, činí, aby bloudili jako opilý.