Job 11

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

A odpovídaje Zofar Naamatský, řekl:

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

Zdaliž k mnohým slovům nemá odpovědíno býti? Aneb zdali člověk mnohomluvný práv zůstane?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

Žváním svým lidi zaměstknáváš, a posmíváš se, aniž jest, kdo by tě zahanbil.

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

Nebo jsi řekl: Čisté jest učení mé, a čist jsem, ó Bože, před očima tvýma.

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

Ješto, ó kdyby Bůh mluvil, a otevřel rty své proti tobě,

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

Aťby oznámil tajemství moudrosti, že dvakrát většího trestání zasloužil jsi. A věz, že se Bůh zapomněl na tebe pro nepravost tvou.

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

Zdaliž ty stižitelnosti Boží dosáhneš, aneb dokonalost Všemohoucího vystihneš?

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

Vyšší jest nebes, což učiníš? Hlubší než peklo, jakž porozumíš?

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

Delší jest míra její než země, a širší než moře.

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

Bude-li pléniti neb zavírati aneb ssužovati, kdo se na něj bude domlouvati?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

Poněvadž zná lidskou marnost, a vidí nepravost, což by tomu rozuměti neměl?

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

Tak aby muž nesmyslný nabyl rozumu, ačkoli člověk jest jako hřebec z divokého osla zplozený.

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

Jestliže ty nastrojíš srdce své, a ruce své k němu vztáhneš;

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

Byla-li by nepravost v ruce tvé, vzdal ji od sebe, aniž dopouštěj bydliti v staních svých nešlechetnosti:

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

Tedy jistě pozdvihneš tváři své z poškvrny, a budeš nepohnutý, aniž se báti budeš.

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

Nebo se na těžkost zapomeneš, na niž jako na vody, kteréž pominuly, zpomínati budeš.

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.

K tomu nad poledne jasný nastaneť čas; zatmíš-li se pak, jitru podobný budeš.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

Budeš i mysli doufanlivé, maje naději; stánek roztáhneš, i bezpečně spáti budeš.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

A tak v pokoji budeš, aniž tě kdo předěsí, a mnozí tváři tvé kořiti se budou.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

Oči pak bezbožných zkaženy budou, a utíkání jim zhyne; nadto naděje jejich bude jako dchnutí člověka.