II Corinthians 6

Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

Protož napomáhajíce, i napomínáme vás, abyste milosti Boží nadarmo nebrali,

Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.

(Neboť praví Bůh: V čas příhodný uslyšel jsem tě a v den spasení spomohl jsem tobě. Aj, nyníť jest čas příhodný, aj, nyní dnové spasení.)

Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.

Žádného v ničemž nedávajíce pohoršení, aby byla bez úhony služba naše;

Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

Ale ve všem se chovajíce jakožto Boží služebníci, ve mnohé trpělivosti, v utištěních, v nedostatcích, v úzkostech,

Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.

V ranách, v žalářích, v nepokojích, v pracech, v bdění, v postech,

Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

V čistotě, v umění, v dlouhočekání, v dobrotivosti, v Duchu svatém, v lásce neošemetné,

Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;

V slovu pravdy, v moci Boží, skrze odění spravedlnosti, napravo i nalevo,

Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;

Skrze slávu i pohanění, skrze zlou i dobrou pověst, jakožto bludní, a jsouce pravdomluvní,

Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

Jakožto neznámí, a jsouce známí, jakožto umírající, a aj, živi jsme, jakožto potrestaní, a nezmordovaní,

Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.

Jako smutní, avšak vždycky se radujíce, jako chudí, a mnohé zbohacujíce, jako nic nemajíce, avšak všemi věcmi vládnouce.

A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.

Ústa naše otevřína jsou k vám, ó Korinští, srdce naše rozšířeno jest.

Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

Nejste v nás souženi, než souženi jste v srdcích vašich.

Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.

O takovéžť odplaty žádám od vás, jakožto synům pravím: Rozšiřte se i vy.

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

A netáhněte jha s nevěřícími. Nebo jaký jest spolek spravedlnosti s nepravostí? A jaké obcování světla s temnostmi?

És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

A jaké srovnání Krista s Beliálem? Aneb jaký díl věřícímu s nevěřícím?

Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.

A jaké spolčení chrámu Božího s modlami? Nebo vy jste chrám Boha živého, jakož pověděl Bůh: Že přebývati budu v nich, a procházeti se, a budu jejich Bohem, a oni budou mým lidem.

Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

A protož vyjdětež z prostředku jejich a oddělte se od nich, praví Pán; a nečistého se nedotýkejte, a já přijmu vás.

És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

A budu vám za Otce, a vy mi budete za syny a za dcery, praví Pán všemohoucí.