Psalms 88

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

Pjesma. Psalam. Sinova Korahovih. Zborovođi. Po napjevu "Bolest". Za pjevanje. Poučna pjesma. Ezrahijca Hemana.

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

Jahve, Bože moj, vapijem danju, a noću naričem pred tobom.

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

Neka dopre do tebe molitva moja, prigni uho k vapaju mome.

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Jer mi je duša zasićena patnjama, moj se život bliži Podzemlju.

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

Broje me k onima što u grob silaze, postadoh sličan nemoćniku.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Među mrtvima moj je ležaj, poput ubijenih što leže u grobu kojih se više ne spominješ, od kojih si ustegao ruku.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Smjestio si me u jamu duboku, u tmine, u bezdan.

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Teško me pritišće ljutnja tvoja i svim me valima svojim prekrivaš.

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Udaljio si od mene znance moje, Óučini da im gnusan budem: zatvoren sam, ne mogu izaći.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Od nevolje oči mi gasnu: vapijem tebi, Jahve, iz dana u dan, za tobom ruke pružam.

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Zar na mrtvima činiš čudesa? Zar će sjene ustati i hvaliti tebe?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

Zar se u grobu pripovijeda o tvojoj dobroti? O vjernosti tvojoj u Propasti?

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Zar se u tmini objavljuju čudesa tvoja i tvoja pravda u Zaboravu?

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

Ipak ja vapijem tebi, Jahve, prije jutra molitvom te pretječem.

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

Zašto, Jahve, odbacuješ dušu moju? Zašto sakrivaš lice od mene?

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Bijedan sam i umirem već od dječaštva, klonuh noseći tvoje strahote.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Preko mene prijeđoše vihori tvojega gnjeva, strahote me tvoje shrvaše,

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *

okružuju me kao voda sveudilj, optječu me svi zajedno. [ (Psalms 88:19) Udaljio si od mene prijatelja i druga: mrak mi je znanac jedini. ]